Saját kezűleg — Kerékbe törés helyett

Ez az utazás Granadáról szól, ám mégsem ott kezdődött, de még csak nem is Malagában. Történt a budapesti felszállást követően félórával: erős turbolenciába került a gép. Jobbra-balra dobálta a légköri egyenetlenség. Mindaddig nem jelentett problémát számomra, mígnem vészjóslóan elkezdett recsegni-ropogni a kabin. Fokozatosan belém költözött a félsz csírája. Néhány percig tarthatott a katasztrófafilmbe való jelenet. Miután visszaállt az alaphelyzet, hangtalanul fellélegeztek az utasok. Szép lassan megindult a duruzsolás. Szervizkocsiját maga előtt tolva megérkezett a légiutas-kísérő. Megkértem, hogy amennyiben van rá lehetősége, kérdezze meg a pilótától a repülőgépet ide-oda vető szél sebességét. Bár kedvesen fogadta a kérést, de ennyi és nem több. Hazatérve továbbra is foglalkoztatott a téma, ezért kérdésemmel megkerestem pilótaismerősömet. Elmondása szerint nem kell feltétlenül szélviharnak lennie. Ellenkező irányú légköri futóáramlásokról beszélt. Sebességei között a különbség 80 kilométer/óra is lehet – kiegyenlítetlen légköri viszony.

Már az első utazás alatt megkedveltük a hangulatos andalúziai nagyvárost, Malagát. Utolsó utunk alkalmával a buszból elénk táruló, a földből kinövő színes üvegekből összerakott épület látványa felkeltette feleségem kíváncsiságát. Késő bánat. Mindjárt indul a fapados. Ezúttal ezt a látványosságot kerestük fel elsőnek. A rakpart sétánnyá átalakított szélében áll a malagai Pompidou központ. December ellenére melegen sütött a nap, 20 Celsius fok körül lehetett a levegő hőmérséklete. A formabontó külsejű kulturális intézményben nehezen értelmezhető kortársalkotások késztettek fejtörésre. A kőoszlop tetejébe egymásra felhelyezett autóabroncsok motiváltsága lehetett részemről, például a gördülő idő. Több méter magas szék tornyosult előttünk, amely alá alkalmi kortársalkotóként sámlit tettem volna, egymásra figyelés címmel. De ha a sámlira királyi korona is került volna, a címe lehetett volna: fejétől bűzlik a hal. Szóval, ilyen műremekek tömkelegével kápráztatták el a magunkfajta gyanútlan betérőt. Nekem a plafonról a járófelületre vetített, alig hallható dokumentumfilm vált kedvencemmé. Két és fél méterszer másfél méter alapterületre fekete-fehér lüktető városi utcaképek rajzolódtak.

Művészi beütéssel felvillanyozódva továbbsétáltunk a homokos strand irányába. Tüdőnkbe friss levegő tódult. Napágy napernyővel öt euró. Fiatal pár kézen fogva gázolt a lágy hullámokban. A közeli vendéglőben forró homokon sütött hal sült krumplival húsz euró. A mediterrán hangulatot repkedő, csivitelő hullámos papagájok fokozták. Betértünk a bikaviadal arénába. Rendre időszakos, ingyenes fotókiállítással várja az érdeklődőket. Ezúttal nem találtunk említésre méltó kockára. A közeli lépcsősor tetejében úgy döntöttünk Katival, a továbbiakban nem a várba tartunk, hanem a járatlan útra térünk. A sétány magasából, a sokemeletes lakóházak függönytelen ablakain át, diszkrét betekintés nyílt a helyiek mindennapos életére. A kaptatóvá váló út vége a tengerpart fölé magasodó, körpanorámát elénk táró kilátó lett. Visszatértünk a szorosan vett belvárosba. Kisebb terület, karácsonyi vásár. A bejáratoknál rendőrök posztoltak. A közösségi térben a szülők mellett nekünk is jutott hely a padon. A piros műfűvel leborított terület elsősorban nem a bazári kufárkodásról szólt, hanem a kölykökről. A szalmabála kiváló hely a hancúrozásra. A kisebbeknek körhinta és nagyadag fagyi járt. Fociztak és elszántan kergetőztek a tíz évnél fiatalabb kölykök. Másra is felfigyelhettünk. Egyéves forma babát, szájában cumival, apukája a szalma közepébe ültette. Körülötte óvodáskorú csemeték szaladgáltak. Egyikük a bátyja, aki melléje érkezve kezével megsimogatta az öcskös kobakját. Szájából kihúzta, majd gyorsan visszadugta a cumit, és szélvészként iramlott tovább sürgős dolgára. A banda többi tagja is szeretettel fordult a leendő kis haver felé. A fejleményeket meleg tekintettel figyelte a padon egymás mellett ülő szülőpár. Kisvártatva felállt a papa, és odalépett legújabb szeme fényéhez. Hasra fektette, és mászómozdulatokra tanította. De túl az alkalmi vásár emberarcú életterén, a város más szegletében is szembeötlő volt a szülő-gyermek kapcsolat foka. A kávézóban ülő mama ölében ott pislogott az egyéves baba. Szájába forró csokiba mártott csurrosz került. A hároméves már saját kezűleg öntötte magába a mennyei lét, és aktívan bekapcsolódott a felnőttek beszélgetésébe.

Hanyatlóban a nap, ereszkedett a szürkület. A belváros régi építésű házai között a sétálóutcában tartottunk visszafelé a szállásra. Okát eleinte nem értettük, de egyre többen érkeztek tömött sorokban oda, ahonnan mi éppen távozni szándékoztunk. A karácsonyi lámpafüzérek gyújtásának kitüntetett időpontjára érkeztek elegánsan öltözve a malagaiak. Negyedórás, fülsértően hangos, vegyes zenei produkció kísérte. Inkább negatívan gondolok vissza rá, mintsem semlegesen. Utána mindenki ment arra, amerről az imént érkezett: kivéve minket.