: RÚGÁS — változnak az idők (2022)

A lakótelepi házba költözés idején, 1963-ban ugyanannyi éves voltam, mint az a kisfiú, akiről szó lesz. Édesanyja apró termetű, de atomreaktor mennyiségű energia munkálkodik benne. A férj kenyérre kenhető. Családi perpatvarkor a volán mögött ülő férjre úgy rávágta az ajtót, hogy a másik oldalon lévő kis híján kiesett. A családalapítási terv végeredménye az apjáról fénymásolt baba lett. A kis mukit az anyja a lehető legvagányabbul öltözteti, szemét a világ összes kincséért le nem venné róla, így ha az öcskös túllépi a viselkedés íratlan szabályát, nem marad el a dörgedelemmel alátámasztott okítás.

A lépcsőházban nagy játszásban volt a kisfiú és a feleségem. Csak úgy zengett a kapualj. Az anyuka szeme ragyogott a büszkeségtől. Ám egyszer mindennek vége szakad. Könnyen hihető, a játék végét nehezen vette tudomásul a kisfiú, és a liftbe belépve annak oldalába macsósan belerúgott — kapott is érte az anyjától.

Egyik nap hatalmas szóbeli újsággal tért haza a feleségem. Mint kiderült, az óvódás fiúnak már nem kell a lift oldalát rúgnia, mert időközben a kerületi futballcsapat megkerülhetetlen tagja lett. Mint édesanyja elmondta, szófogadó az edzéseken, és a labdát imádja kergetni.