Rózsák
Mikor a hajnal rózsapírba bágyad
s megannyi rózsaként kinyíl a vágyad,
Rőt rózsaparkod rózsakedvvel járnád,
Rózsás csókjaim csokrát csókkal várnád.
Rózsákat hintenék az utadra,
Rózsákat lehelnék az ajkadra;
Rózsát,
Ezer rubintos rózsát.
Mikor az alkony rózsapírba bágyad,
Piros rózsákkal hinteném be ágyad.
Csupa pirosló rózsa lenne párnád,
Rózsás csókjaim csokrát csókkal várnád.
Rózsákat tűznék a hajadba,
Rózsákat lehelnék ajkadra;
Rózsát,
Ezer rubintos rózsát.
S ha majd a hajnal rózsaszíne végre
Felszökken a szederjes őszi égre,
S hullajtja bús, fonnyadt viráguk szirmát,
A drága rózsaparkot visszasírnád.
De tövist találsz csak rózsák helyett,
Rózsát csak egyet a szívem felett;
Rózsát,
Egy vérrubintos rózsát.