Rendszertanilag — mint a nő és a férfi

Ismét a fővárosban vagyunk. Az ideutazók figyelmébe ajánlom, hogy a heves szélviharok miatt akár egy napra vagy napokra is lezárhatják a légikikötőt.

Egész éven át, hétvégéken, felvonulásos programokkal mutatkozik be a helyi közösség. Néhány órát az egyik belvárosi park virágtengerében töltöttünk. Részeseivé válhattunk a népviseletbe öltözve, táncolva éneklő, majd zenére vonuló hagyományőrző együttesnek. A távolban hosszú percekig szirénázó járművek robogtak tova. Számukat alapul véve újabb turistaattrakció. A sétálóutcában, áprilisban két héten át tartó virágkarnevál néhány alkotása volt még látható. Szintén napi programnak számít a belvárosban tartott koncertsorozat. Megfigyelésünk szerint a zenészek egy része helyi illetőségű, mert több külföldi előadó esetében is, ők szolgáltatták a zenei alapot. A vendégénekesek részben saját műveiket tolták, részben slágerzenét játszottak. A felhajtást egy tvisztelő nyolcvanas bácsika is fokozta. A szigeten teljesen ismeretlen fogalom az utcaárusok dömpingje. Hétvégén szabályozott körülmények között megjelennek, nem gagyi termékekkel.

Nem szeretnék megfeledkezni az élet árnyékos oldaláról sem. Itt is szép számmal akad tenyerét tartó népség. Nem egyikük fiatal, életerős fickó. Kéregetnek, de nem lépnek fel letámadóan.

A helyi buszok sárga színűek, a távolságiak fehérek. A húszperces követési idő gyakorinak számít, de akadnak olyan viszonylatok is, ahova naponta csak két-három járatpár közlekedik. A buszmegállókat, szó szerint, fel kell fedezni. Kis táblácskákra apró számokkal írják ki a járat számát és a menetrendet. A buszok elején digitálisan megjelenített, napfényben nehezen leolvasható piros számok árulkodnak az útvonalról. Több felvonóval is tarthatunk hegynek felfelé.

A városközpontban található a nemzeti élelmiszerlánchoz tartozó legnagyobb helyi egység. Ha jól emlékszem, 7 óra 30 perckor nyit, és 22 órakor zár. Az egyik pékség kávézóval kombinált egységében kimondottan ízletes zsemle kapható ebből evett a gyíkocska is. Szétnéztünk a zöldségfronton is. Számtalan, számunkra ismeretlen gyümölcs mosolygott ránk. Vettünk érett mangót, amelynek nem volt íze, és megkóstoltunk egy rébuszgyümölcsöt is, ára kidobott pénz volt. Sokat hezitáltunk a 25 százalék alkohol tartalmú helyi ital 2 deciliter űrtartalmú üveges változatán. A végén hagytuk ott, ahová a kereskedő tette. Jut eszembe róla: közös hűtőnek túrós a háta. Második napon, a nyolcszobás szállás közös konyhájában lévő frizsiderből valaki elcsente a kenyerünket. Az utolsó nap reggelén egy fiatal pár indult a repülőtérre. A hölgy benézett a hűtőbe, ahol hűlt helyét találta az előző nap oda tett úti élelemnek. Érkezésünk óta a felügyeletet ellátó helyi alkalmazott, egy magyar házaspár, és mi tartózkodtunk folyamatosan a szálláson.

Kissé más. A szállásfoglalók kommentjeikben gyakran panaszkodtak az éjszakai kutyakoncertre. Való igaz, tehetséges, jó torkú blökikről számolhattak be. Egyik éjszaka az erkélyről autentikus adatgyűjtést végeztem mikrofonnal: szólóban, duóban, kórusban és vokálstílusban is számot adtak fejbiccentésre méltó képességeikről.

Mint ahogyan említettem, a vendégházban másik magyar házaspár is lakott. Az ő elmesélésükből tudom, hogy a pár férfitagja a portugál gálya mellett szinte érintőlegesen elúszott. Nem volt ennyire szerencsés az a kislány, akinek testébe méreganyagot juttatott a különleges állat. A nem várt találkozás nagy fájdalmat okozott a gyermeknek. Észlelve az esetet, a partról a vízbe igyekvő helyi ember a kezében lévő nejlonzacskóval ügyesen kihalászta a veszélyes állatot. A fövenyre letett portugál gályáról nagy szakértelemmel mesélt a körülötte összegyűlt gyerekeknek és felnőtteknek. Szerencsés embernek tartom a magyar férfit, mert egy valóban unikális lénnyel találkozhatott, minden baj nélkül. A lakótárs nekem is feltette a portugál gálya mibenlétére vonatkozó kérdést, amellyel évek óta tisztában voltam. A portugál gálya a meleg világtengerekben terjedt el. Az élőlény hossza 9–35 centiméter. A fogófonál hosszúsága rendszerint 15 méter, ritka esetben elérheti az ötvenet. A nagy, süvegszerű gázhólyag átlátszó vagy halványlilás-rózsaszínes, esetleg kékes színű. Teste túlnyomórészt nitrogénnel van tele, és vitorlaként szolgál. A tengerben sodortatja magát. Árbócát képes leereszteni, így viharos időjárás esetén a víz alá merülhet, ahol védett a széltől, az elemektől. A fogófonalak között gyakran megtalálhatjuk a medúzahalat, mely immunis a gazdaállat mérgére. Másrészt, csaliként szolgál. A fogófonalak hatótávolságába vonzza a zsákmányhalakat. A portugál gálya hátrahagyott ételmaradékát elfogyasztja. A vízi állatot különböző polipcsoportok alkotják. Minden egyes alkotórészének külön feladata van: együttműködve úsznak, táplálkoznak, szaporodnak. Néhány hónapig él. Mérge veszélyes lehet az emberre is. Fogófonalainak érintése erős fájdalmat, gyulladást okozhat. Elsősorban betegeknél vagy gyenge fizikumúaknál fordulhat elő légzési nehézség, akár szívleállás is.

A három csúcstúra program a sziget három legmagasabb ormának meghódítását jelenti. Előre egyeztetve, ide nem tartottam Katival. Neki is szüksége van a csak magára koncentrálás élményére. A továbbiakat az ő elmeséléséből ismerem. Miután a nemzetközi társaság tagjai kiszálltak a kisbuszból, jeges szél mart a nyakukba. A harmincas túravezető hölgy mosolyogva közölte, hogy ő már többször is teljesítette a madeirai terepfutóversenyt. Ettől aztán mindenki megnyugodhatott. Indult a vágta. Kő, fa és vaslépcsőből számtalan került a lábak elé. A hegyeket imádja, és fizikailag bírja is a feleségem, de bár szorosan a túravezető háta mögött loholt, csak elvétve maradt ideje körbenézni. Szerencsére adódott néhány röpke statikus pillanat. Ilyenkor a csodálatos tájképen legeltette szemét. Grandiózus hegyvonulatok, markáns csúcsok. Vadságukat sárga színű cserjenövény szelídítette. A hegygerincek között a feneketlen mélységűnek tűnő szakadékokba nem mert még csak belegondolni sem, nemhogy az aljukba lekukucskálni. Kitettségének érzését fokozta, hogy a rohamvándorlás során több helyen is elkelt volna a védőkorlát nyújtotta biztonságérzet. A napsütötte oldalon hőguta kerülgette (az arcát telibe kapó májusi nap, plusz a hegynek felfele teljesítménytúra okozta forróság). Az ellenkező oldalon pedig megismerkedhetett az isten hidegével. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott. Ő volt a legidősebb résztvevő, de korántsem utolsó a sorban. A tájban kígyózva haladtak a turistacsoportok. De térjünk vissza Kati társaságához. Néha eltűntek egy-két hosszabb alagútban, elő a fejlámpával. A mennyezetről nyakukba hűs vízcseppek pottyantak. Lábbelinek túrabakancs dukál. Tíz kilométer nem sok, de ilyen terepen? Mindenki ki volt, mint a liba. Az utolsó csúcsra a túravezető nem ment fel, mivel onnan vissza kellett jönni. Ezt kimondottan helytelenítettem, mert a résztvevőkért a felelősség a túravezetőt terheli. Mi van akkor, ha ezen a szakaszon baleset ér valakit? Másrészt pedig, saját fizikai képességét felmérve érkezik az ember ide, de nem várható el senkitől sem a táv vágtában való teljesítése. Ide elsősorban a látványért jönnek, nem a csatakért. Ritkán fordul elő a feleségemmel, hogy a túra után hazatérve hanyatt dőljön, de ezúttal ez történt. Kissé elfáradt. Érthető — rendszertanilag nem a hegyi kecskék közé tartozik.