Régi szép idők — megrajzolt pillanat

Fénykorában pompás sétálóutcában kószáltunk. Több egykori nívós szálloda romokban. Jelentős alapterületű épületek lakattal lezárva. Néhány lakóház szanálás előtt. Az üzletek még úgy, ahogy tartották magukat. A sétálóutcát hangjukkal pénzváltók töltötték be. Múlt és jelen, dicsőség és hulló csillag.

De találkozhattunk azokkal az élet árnyékos oldalára került argentin emberekkel is, akiknek életíve megszakadt. A Május 1 tér egyik házának árkádja alatt lakásból utcára kényszerült, magára adó hölgy tengette napjait. Forgószéken ücsörgött, előtte asztal, így olvasott. Aközben a közeli buszmegállóban hasalva bámészkodott a kutyája. Az utcalakásban házi kedvence számára, az aszfaltra szőnyeget hengerített. A másik eset ennél is szívfacsaróbb. Apuka hároméves lányával és kiskamasz fiával várták a csodát. A magas lakóházak füves parkjában matracon békés álmát aludta a hugi, földön ülve rajzolt a bátyja.