Vidám napot / régi idők szele...,

Hogy a mai fiatalok tudjanak róla.

Általánosba járhattam, amikor filmre adtam a fejem. Leginkább indiános vagy amerikai marhapásztor típusú kockákra voltam vevő, de jöhetett vígjáték, maffia történet vagy épp a HAIR. A Lenin körúton a Mátra mese moziba tértem be. Hogy mit láthattam ott, arra nem emlékszem már, de nem mesefilmet. A sarki moziból kilépve szememet elkápráztatta a verőfényes napsütés. A körúti villamos felé tarthattam, amikor észrevettem, hogy valahol elveszítettem a húsz forintba kerülő villamos bérletet. Nem mertem lógni — félve az esetleges büntetéstől — és elindultam a Marx tér felé. A Váci úthoz érve is tovább folytattam a gyalogolást. Bár ezen a főútvonalon nyitott peronú villamosok közlekedtek, mégsem mertem bliccelni. Útközben testközelből végignézhettem a munkáskerület üzemeit és gyárait, kívülről. Csak két megállóval a végső cél előtt mertem villamosra felszállni.

Talán másnap történt. A nyári szünet idejét éltem. Kora délután valaki becsengetett a lakásba. A bejárati ajtó kicsinyke, négyzet alakú kukucskáján kinézve egy hozzám nagyjából hasonló korú fiút láttam. Kinyitottam az ajtót. A fiú megtalálta a bérletet, azt hozta vissza. Megköszöntem a kedvességét, a fiú sarkon fordult, én meg becsuktam az ajtót.