Régi dal
Régen
szép csillag az égen
nem ragyog felettem.
Így, megvénhedetten
rőt avarban járok,
bottal botorkálok;
vén szívemben alszik a
nyár talán,
elmerengek Bébikém dalán:
"Jaj de jó a habos sütemény!"...
Ringatózom az ő ütemén.
Régi nyár felragyog,
újra boldog vagyok,
lelkem repesve andalog.
Szöveget másikat tudok ám,
dalolja Andika unokám,
hallgatom kéjjel én
ha dala száll felém:
"Jaj de jó a habos sütemény”...
-Buda, 1978. szeptember 24. K.B.