185. PUSZTA ÖTLET —
miből lesz a cserebogár (2008.)
Nem mindennapi eset
a Hortobágyra kerülésem története. Kitaláltam és megszerveztem a „Magyarországi
8”-as országjáró gyalogos túrát. Majdnem ötvenéves voltam ekkor. Záhonyból
indulva, és egyben odatartva, keltünk útra a szemüveges barátommal. A Bükköt
jártuk, amikor eszembe jutott, hogy még nem tettem tiszteletemet a pusztán. A
túra alapszabályába nem ütközött a hegyről síkra vonulás: mintegy harminc
kilométeren keresztül magunkba szívhattuk a táj ízét, zamatát. Ekkor vagy
később, levelet írtam a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságának, hogy a
vadasparkban farkas hangot szeretnék rögzíteni: az engedélyt megkaptam, de nem
került sor rá. Évekkel később viszont éppen ez a kérelmező levél vált a
szerencsémmé: a HNP-nek a puszta állatvilágának hangjaira lett volna szüksége,
egy zenei pályázat kiírása kapcsán. A címemre postázott hanggyűjtésre felkérő
elektronikus levelet megkaptam.
A tőlem telhető legszélesebb körű tervvel
álltam elő, amely nem csak az állatvilág hangjainak rögzítésére korlátozódott,
hanem teljes körűen a pusztára is vonatkozott. A felvázolt elgondolás maximális
támogatásra talált. A gyakorlati megvalósítás is zökkenőmentesen haladt. Minden
kapu szélesre tárult előttünk: eközben a róna végtelen síkjába észrevétlenül
beleszerelmesedett Kati, de ezzel így van a dombokkal és a hegyekkel is.
A hanggyűjtés
utóélete felemásra sikeredett. Az állathangokra végül nem lett szüksége a
HNP-nek, viszont a változatos pusztáról átfogó és bőséges hanganyag állt rendelkezésemre.
Ez pedig nem hagyott nyugodni. Addig osztottam és szoroztam, mígnem egy négy
részes, a pusztát hangok által teljes körűen bemutató összeállítást
készítettem, melyet CD-n átadtam az engem koordináló munkatársnak. A
hanganyagot narrációval szándékoztam kerekké tenni. Olyan hitelesnek ható
férfiút kerestem narrátornak, akinek hangja köszönőviszonyban áll a puszta
emberének hangjával. Erre a célra kiválóan alkalmasnak tűnt az egyik gitáros
rock zenész ismerősöm. Igen ám, de mivel gimnazista korában az őt vehemensen
kikérdező édesanyja hatására, a tanintézmény sikeres befejezése ellenére is,
erősen akadozó nyelvjárású felnőtt vált belőle. Kútba esni látszott a dolog.
Végül a leírt szöveg lakásán való többszöri hangos felolvasására bíztattam. Szó
mi szó, az első élesnek szánt felvétel kétségbeejtő kudarcba fulladt: tovább
folytatódott az otthoni gyakorlás. Nem vitás, a későbbiekben sok munkába telt a
rögzített felvételek hangszerkesztése, de az utolsó rész felolvastatása
alkalmával már tetten érhető volt a számottevő javulás. Én pedig hálával
tartozom a szeszélyes sorsnak, hogy egy gondolat formájában utamba hengerítette
a Hortobágyot!