() PRO ÉS KONTRA — látásmód(2019.)

Enver Hoxha 1908-ban a dél-albániai Gjirokastrában látta meg a napvilágot, ötgyermekes család tagjaként. Nagybátyja nevelte fel, aki militáns politikai nézeteiről volt ismert. Mivel nem akart a fasiszta pártba belépni Hoxha, ezért elbocsájtották a munkahelyéről. Útra kelt. Tiranában dohányboltot nyitott, mely gyűjtőhelye lett a kommunista eszméket képviselő embereknek. 1941 november 8-án megalakult az Albán Kommunista Párt, melynek 1943-tól főtitkára lett.

A szocialista érában a szocializmust építő baráti országoktól is távol tartotta népét és országát. Egyedül csak itt nem nyithatták ki kapuikat a templomok, többüket más célra átalakítottak. Magánszemély tulajdonában nem lehetett személygépkocsi, televízió. A szomszédos országokkal vasúti személyforgalom nem létezett. A külföldi események hírzárlat alá estek. Emellett a vidéket ellátták villannyal és felszámolták az analfabetizmust. Úgy ahogy működtek az egészségügyi intézmények is. Hétszáz-ezer egy vagy többszemélyes betonbunker épült a nép fiainak, az elitnek pedig hatalmas földalatti luxus óvóhelyek, mert a pártvezér rettegett az amerikai megszállástól. Ám a diktátor fél a helyi, talán nem is létező ellenségtől, emiatt a pórul járt emberek elszenvedhették a számtalan koncentrációs tábor kegyetlenségeit. Közülük ötezren a halált is. Az 1990-es kelet-európai változások fenekestől felforgatták a gettószámba menő, mélyszegénységben vegetáló Albániát.

Az azóta eltelt három évtized alatt nagyot fordult a kocka. Nem vitás, autóimádók lettek az albánok, a Bentley-től a nyugdíjas kort bőven meghaladó korú mercin át a limuzinig mindenféle-fajta járgánnyal találkozni. Az utak és a járdák minősége irigylésre méltó. Nagyarányú lakásépítést tapasztalhattunk. Gyakori az egy ház több színből álló variációk sora. A belvárosban békésen megfér egymás mellett a modern üvegpalota és az összedőlés határán rogyadozó viskó. A régi építésű többemeletes lakóházak téglafalai vakolatlanok. A hiánygazdálkodással, és a kevésbé hideg telekkel magyarázható. Találtunk a magas házak árnyékában garázsból varázsolt három bejáratú vityillót is. Egy másik kulipintyó tetején a bádoglemezt nagy darab kövekkel stabilizálták az erős szél ellen. Legyen bármilyen szegényes is egy lak, mindenhol törekedtek a parkosításra. Tenyérnyi fűoázis közepén is cseperedik egy-egy facsemete.

Néhány nem várt meglepetés is fogadott minket. A buszokon kalauz teljesített szolgálatot, és nincs hiány ellenőrből sem. A tömegközlekedési járatokat nem számozzák, vagy csak elvétve. Ha egyáltalán van megállást jelző oszlop a buszmegállóban, talány, hogy ahhoz képest hol áll meg a beérkező járat. Menetrendről tájékoztató tábla errefelé csak a népmesékben létezik, vagy abban sem.

Az autómentes időszak végéig jelentősnek mondható belföldi vasúti személyszállítás idővel odáig apadt, hogy 2019-ben mindösszesen négy vonal működött. Egy-egy irányba naponta egy-egy vonatpár közlekedett. Az Albán Vasutak olyan személykocsit nem képesek kiállítani, melynek ne lenne törött ablaküvege. Az államvasút több száz adminisztratív munkatársat foglalkoztat, melyek bújtatott munkahelyek. A közutak mentén közlekedési rendőr nyúl síp után, ha megköveteli a kaotikussá váló forgalmi helyzet.

A tetten érhető gazdagság alapja, vagy a korrupció, vagy a maffiózó életmódból fakad. Közismert az albán maffia, emberkereskedelem, prostitúció, cigaretta csempészet, fegyverkereskedelem, kábítószer kereskedelem. Az Európában összekapart pénzt sokan visszaforgatták a helyi idegenforgalomba, vendéglátásba, kereskedelembe, emiatt feléjük rend a lelke mindennek. Albániában külsőre nyugi van.

Pár nap barangolás után arra a következtetésre jutottam, hogy az utcazenészek csak szabályozott körülmények között válhatnak közszereplővé. A Szkander bég téren, a szóba jöhető két helyen egyazon időben ugyanazokkal a figurákkal találkozhattunk. Szabad volt kalapozniuk. Máshol egyetlen eggyel sem. A parkokban és a csendesebb mellékutcákban sokan társasjátékoztak, kivétel nélkül férfiak. Sakkozókat is megfigyelhettünk. Meglepő volt számomra, hogy bár igaz, csak egy alkalommal, de a kockázókról tisztes távolságból hangfelvételt szerettem volna készíteni, de a játszókon kívül, még vagy tízen mordultak rám egyszerre. Arra gyanakszom, moszlimok lehettek és ezért reagáltak elutasítóan. Velük kapcsolatban jutott eszembe, hogy ők megélhették a népnyomorító kommunizmus minden rémségét, idősebb korukat pedig áthatja a szabadság fuvallata.

Az utcán kevés beöltözött moszlim sétált velünk szemben. Találkoztunk ultra konzervatívan öltözött nővel (csak a szeme sávja látszott ki), és „merész” öltözetűvel is (a ruhán mélyebb nyakkivágás, de fátyollal az is takarva). A fiatalabb fehérnép lábán divatos rózsaszín sportcipő, a fejen ugyanolyan színű kendő. A moszlim férfiak a mindenki által követet európai stílusú viseletet öltötték magukra. Egyébként, moszlim öltözet kapható a helyi turiban is.

Az egyik dzsámiban alaposabban szét szerettünk volna nézni. Mivel a nők vallásukat csak az imaszobában gyakorolhatják, a férfiak pedig a szentélyben, ezért nem látásom okán én nem tudtam volna odabent körbenézni, a párom pedig nem az imaszobára volt kíváncsi elsősorban.

Terveztem a müezzin énekét rögzíteni. Előzetesen annyi információt sikerült összegyűjteni róla, hogy napjában ötször hangzik fel. A fővárosban tizenkét óra harmincöt perckor és tizennyolc órakor, míg a főváros előtelepülésén, Kasharban öt óra ötvenkor sikerült lefülelni. Aki ilyesmire adja a fejét, érdemes tudnia, a müezzin éneke a napfelkeltéhez és a naplementéhez van kötve, tehát mindig más és más időpontokban hangzik fel.

A Pyramid nem más, mint Enver Hoxha építész lányának alkotása, mely elhunyt édesapja részére emlékmúzeumnak épült. A rendszerváltás után kulturális centrummá alakították át. Mellette található egy „múmia” feliratú épület is. Mindkét építmény erősen lepusztult állapotú. Karbantartásukról szándékosan nem gondoskodik az állam. Így akarják az enyészet áldozatává silányítani. A Pyramid egy hatalmas kör alapon nyugvó, nem magas piramis jellegű építmény, melyet nagyobb részt betonból emeltek, kisebb részt üvegből, márványlapokkal fedve. Rácsozott ajtaján jól látható az ellene való tiltakozás égett, kormos nyoma. Sétánk során több fiatal is megpróbált felmászni a tetejébe, de a síkos lapok meggátolták őket tervük elérésében. Egy moszlim család apraja-nagyja is eredménytelenül ügyeskedett rajta.

A közelmúlt egy másik árulkodó jele egy közeli rozzant házikó udvarán fellelt három személyt ábrázoló, ember nagyságú szoboralkotás: Lenin (karjai hiányoznak), Sztálin és Enver Hoxha. Milyen jól tették az albánok, hogy meghagyták a triumvirátust. Történelmük szomorú része. Nem szabad feledni, bár, egy újszülöttnek mindenféle teória az újdonság erejével hat. Ebben lenne fontos szerepe az oktatásnak.

Szálljunk fel a Porcelan feliratú buszra és utazzunk el vele a főváros határán valamicskével túl lévő Dajti express alsó állomásának közelébe. Az ülőkabinos felvonó az Osztrák-Magyar Monarchia idején épült. A világháború után Albániát elhagyták az osztrák-magyar csapatok. A négyezer-háromszáz méter hosszú kötélpályán húsz perc a menetidő. A megváltozott egészségi állapotú utasok ingyen vehetik igénybe. A felső végállomástól a piros jelzés vezet fel az ezerhatszáz méter feletti csúcsra. A jelzést nem könnyű követni. Bár odafent verőfényre találtunk, de a fővárost a szmog miatt nem lehetett részletekbe menően szemügyre venni, a környező hegyeket viszont, igen.

A Dajti express alsó végállomásától körülbelül hatszáz méterre található a Bunkart 1, mely egy egykori fegyveres testület telepén megépített labirintus, légi és atomtámadás ellen. Itt megtekinthető Enver Hoxha háromszobás fürdőszobás rezidenciája is. A hatalmas labirintus mozit és koncerttermet is magában foglal. Fotók és hangillusztrációk mesélnek a kegyetlen múltról.

1985-ben szívroham végzett Hoxhával. Halála után az ország bel- és külpolitikai viszonyai fokozatosan enyhültek. 1991-ben százezres antikommunista tömegtüntetés zajlott Tiranában, mely során ledöntötték Hoxha óriási szobrát. Egy évre rá a több párti szabad választáson elbukott az egykori diktátor pártja. 1992-ben a Hősök temetőjéből exhumálták, és szerény körülmények között újratemették. Hírhedt és embertelen tettei között tartják számon, Hoxhának, amikor megakadályozta kalkuttai Teréz anyát, hogy haldokló édesanyjához hazatérjen. Teréz anya, amikor Enver halála után visszatért Albániába, a diktátor sírjánál imát mondott érte.