Vidám napot / pont került a végére...,

Több mint tíz év után.

Közép iskola, első osztály. A testnevelő tanár egy erősen középkorú férfi volt. Az első órán sorba állította a két párhuzamos osztály fiú tanulóit, és kikérdezett minket az esetleges sporttevékenységünk felöl. Szándékom ellenére fals információt adtam meg magamról, mert öttusázónak vallottam magam, pedig a nyáron a Honvédba atletizálni jártam. Aki valamit sportolt közülünk, biztos lehetett az ötös érdemjegyben. Mivel a tanár tisztában volt a foci iránt érzett hevületünkkel, ezért minden órán rúghattuk a bőrt.

Az egyik tanóra végén nem mehettünk ki a tanteremből: rejtélyes homály fedte az okot. Idővel minden kiderül. A közkedvelt testnevelő tanár az udvaron lévő szertárban felakasztotta magát. Értetlenül álltunk a tragikus eset előtt, mi diákok.

Ugorjunk tíz évet előre az időben. Az üzlet — ahol dolgoztam — szakmai gyakorlatra érkező diákokat fogadott. Baráti  kapcsolatot ápoltam velük. Ők nem abba a középiskolába jártak, ahová én, de egyikük édesanyja abban a suliban tanított, ahová én is jártam. Bár a pedagógus engem nem okított, de be tudtam őt azonosítani. Ekkor jött a múlttal kapcsolatos felismerés, mert valahogyan összeállt a kép bennem. Az öngyilkosságot elkövető testnevelő szerelmes lett a fiú mamájába. Mivel érzelme nem találtviszonzásra, ezért a kötélhez fordult megoldásnak. Elgondolkodva néztem a rendkívül szimpatikus fiúra, és aközben mélyen eltemettem magamban a múlt tragédiáját