182. POFON — háttér információ (1972.)

Emlékezetem szerint, életem során eddig egyetlen egy maflást adtam. Felsős osztálytársam — aki az eset idején a legjobb barátom volt — jóval fejlettebb és erősebb fizikumú fiú volt nálam. A suliban a padban egymás mellett ültünk. Említésre méltó konfliktusba nem keveredtünk egymással. Elfogadtuk egymást olyannak, amilyenek voltunk. Ő is szeretett focizni, én is, ezért a lakótelepen gyakran rúgtuk a labdát kettesben. Sűrűbben esett meg, hogy más gyerekekkel kiegészülve, vérre menő meccseket játszottunk.

Egy ilyen alkalommal, a haverom elkezdett szemétkedni a nálunk egy évvel fiatalabb kölykökkel. Gyalázatos tette annyira igazolhatatlan volt előttem, hogy felment a pumpa. A műbalhé miatt állt a játék. Komótosan odamentem hozzá és felelősségre vontam:

— Mit szemétkedsz a kisebbekkel! — és teli tenyérrel egy hatalmas pofont lekevertem neki.

Vérvörös lett az arca. Láttam rajta a döbbenetet, de azt is eltéveszthetetlenül, hogy jobb lesz mielőbb kereket oldani. A többi gyerek is meglepődött, hogy a nálam jóval erősebb havert, ilyen csekélységért pofán vágtam. Futottunk fél kört a lakótelepi majomketrecben, aközben sikerült fenékbe rúgnia. Vége lett a bosszúhadjáratnak, folytatódhatott a mérkőzés.