91. PÉLDAMUTATÓ – borsodi cigányok (2016)

Erre a felvetésre százból kilencvenöt ember legyint egyet. Nekünk van ilyen meg olyan tapasztalatunk is. Az egyik nagyobb vasútállomáson, olyan füstös bandával telt meg a vagon, akik a havi segély árából nagybevásároltak. Hatalmas málhákkal iparkodtak vissza a faluba. A tökmag lurkótól a magukat nagyon tökös legényeknek tartó, szeszgőzös ordibáló férfiakon át, az éltesebb korú falubeliekig bezárólag, ott volt a falu apraja nagyja. Pár perc elteltével már csak ők maradtak az utastérben. A kalauz dolga végeztével kijött a peronra, így ott már öten szorongtunk.

A most nem nevesített borsodi települést alig ezren lakják. Bőven akad közöttük cigány származású is. Éveken át ezen a településen szálltunk meg Katival. Ha egy hatéves cigánygyerek jött velünk szemben az utcán, négy méterről illedelmesen ránk köszönt. Kamaszok karikáztak a főútvonalon, távolról üdvözöltek minket. A nálunk fiatalabb felnőttek is tisztában voltak az illemmel. Amennyiben egy nálunk idősebb cigányemberrel találkoztunk, természetesen mi köszöntünk előre. Tisztátalan vagy ápolatlan romával nem futottunk össze. A pénz egyiküket sem vetette fel, de amit képesek voltak szerény lehetőségeikből kihozni, megtették. Ha beléptek a boltba, a kereskedő nem nézett rájuk ferde szemmel.

Az évekig állandó szállásunkkal szemben cigánycsalád lakott. Az udvaron minden nap ott száradtak a frissen mosott ruhák. Egyik alkalommal az utcára kilépő gyerek a kaput maga után a szükségesnél hangosabban tette be. Utána szólt a nagyanyja:

– Ne csapkodd az ajtót, nem vagyunk mi cigányok! – nem láthatott minket.

Amikor a hátában kullancsot vélt sejteni a párom, gondolkodás nélkül átsétált a szemben lakó családhoz és elmondta jövetele okát. A húszévesnél nem idősebb cigányasszony előbb kezet mosott, utána a szekrényből elővette az egészségi ládát, belőle kivett egy bontatlan zacskóban lévő gumi kesztyűt.

Világszám büfé nyílt a csendes falu központjában. A túrázásból visszaérkezve minden alkalommal betértünk oda Katival, francia meleg szendvicset és sült krumplit fogyasztani. Nagyon ízletesen készítették el. Anyuka hét purdéjával érkezett. Mindannyian szépen fel voltak öltözve. A gyerekek olyan kulturáltan viselkedtek, hogy bárki előtt példaképek lehetnének. Az anyuka mindegyiktől halkan megkérdezte, ki mit fogyasztana. Az orgona síp sorozatú kölykök mértéktartóan, de tudatosan választottak. A kézbekapott eledelt csendesen eszegették, iszogatták. A legkisebb testvérnek a legnagyobb segített az asztalnál. Aki evett volna még, odaállt az anyja elé és illemtudóan megkérdezte, hogy kaphat-e repetát. Nem tudok mást mondani velük kapcsolatban, mint hogy le a kalappal előttük!