91. PÉLDAMUTATÓ —
borsodi cigányok (2016.)
Erre a felvetésre százból
kilencvenöt ember legyint egyet. Nekünk van ilyen meg olyan tapasztalatunk is.
Az egyik nagyobb vasútállomáson, olyan füstös bandával telt meg a vagon, akik a
havi segély árából nagybevásároltak. Hatalmas málhákkal iparkodtak vissza a
faluba. A tökmag lurkótól a magukat nagyon tökös legényeknek tartó, szeszgőzös
ordibáló férfiakon át, az éltesebb korú falubeliekig bezárólag, ott volt a falu
apraja nagyja. Pár perc elteltével már csak ők maradtak az utastérben. A kalauz
dolga végeztével kijött a peronra, így ott már öten szorongtunk.
A most nem
nevesített borsodi települést, alig ezren lakják. Bőven akad közöttük cigány
származású is. Éveken át ezen a településen szálltunk meg, Katival. Ha egy
hatéves cigánygyerek jött velünk szemben az utcán, négy méterről illedelmesen
ránk köszönt. Kamaszok karikáztak a főútvonalon, távolról üdvözöltek minket. A
nálunk fiatalabb felnőttek is tisztában voltak az illemmel. Amennyiben egy
nálunk idősebb cigányemberrel találkoztunk, természetesen mi köszöntünk előre. Tisztátalan
vagy ápolatlan romával nem futottunk össze. A pénz egyiküket sem vetette fel,
de amit képesek voltak szerény lehetőségeikből kihozni, megtették. Ha beléptek
a boltba, a kereskedő nem nézett rájuk ferde szemmel.
Az évekig állandó
szállásunkkal szemben cigánycsalád lakott. Az udvaron minden nap ott száradtak
a frissen mosott ruhák. Egyik alkalommal, az utcára kilépő gyerek a kaput maga
után a szükségesnél hangosabban tette be. Utána szólt a nagyanyja:
— Ne csapkodd az ajtót, nem vagyunk mi cigányok! — nem láthatott minket
Amikor a hátában
kullancsot vélt sejteni a párom, gondolkodás nélkül átsétált a szemben lakó
családhoz és elmondta jövetele okát. A húszévesnél nem idősebb cigányasszony előbb
kezet mosott, utána a szekrényből elővette az egészségi ládát, belőle kivett
egy bontatlan zacskóban lévő gumi kesztyűt.
Világszám büfé nyílt
a csendes falu központjában. A túrázásból visszaérkezve minden alkalommal
betértünk oda Katival, francia meleg szendvicset és sült krumplit fogyasztani.
Nagyon ízletesen készítették el. Anyuka hét purdéjával érkezett. Mindannyian
szépen fel voltak öltözve. A gyerekek olyan kulturáltan viselkedtek, hogy bárki
előtt példaképek lehetnének. Az anyuka mindegyiktől halkan megkérdezte, hogy ki
mit fogyasztana. Az orgona síp sorozatú kölykök
mértéktartóan, de tudatosan választottak. A kézbekapott eledelt csendesen
eszegették, iszogatták. A legkisebb testvérnek a legnagyobb segített az
asztalnál. Aki evett volna még, odaállt az anyja elé és illemtudóan
megkérdezte, hogy kaphat-e repetát. Nem tudok mást mondani velük kapcsolatban,
mint, hogy le a kalappal előttük!