60. PÉKLÁDA — nyiladozó értelem (1979.)

Kereskedőnek tanultam. Hazudnék, ha egyszerű szakmának állítanám be, de folyamatosan törekedtem a felsülésmentes gyakorlati elsajátításra. Az iskolaszagú felnőttség az első években mentségül szolgálhatott volna, de nem lett rá szükség. Ám, vajon mi van akkor, ha arcpirítóan megbukik egy ötvenes csúcsvezető Kelenvölgyben az egyik boltot áruforgalmi-ügyintézőként ellenőriztem. A szerény forgalmú közúton, az üzlet előtt leparkolt egy fekete Volga. Két férfi kiszállt belőle, a bolthoz tartozó udvar hátsó részébe távoztak önhatalmúlag. Negyed óra elteltével a vállalatigazgató és kísérője beléptek az üzletbe. Mindig vörös volt a diri feje — korántsem a számára kötelező pártkönyv elvszerű visszatükröződésétől, hanem a munkaidőben fogyasztott alkoholtól. Mikor felismert, , megkért, hogy egy percre tartsak velük a hátsó udvarba. Megálltunk a felhalmozott műanyag ládáknál.

— Mit keres itt ennyi pékláda? — kérdezte tompa határozottsággal a vállalat igazgatója.

Köpni-nyelni nem bírtam a meglepetéstől. Visszagyűrtem magamba a feltörő nevetést, és visszafogottan ennyit mondtam:

— Ezek itt százhuszonötforintos műanyag zöldséges ládák!

Az igazgató és a fullajtár szó nélkül sarkon fordultak, beültek a fekete Volgába és kámforrá váltak.

Kövessük őket, és térjünk be mi is a vállalat központjába. Az igazgató feje mindig vörös volt, ami némileg élénkebbé tette az amúgy teljesen bárgyú képét. Valaki őt felemelte ebbe a pozícióba, melynek nem volt képes, még a legalapvetőbb szinten sem megfelelni: életre szólóan emberronccsá vált.

Karakán fickó volt a vállalat szakszervezeti vezetője. A munkaidőben részeg dirit meg akarta szondáztatni, melyre a csúcsvezető nem volt hajlandó. Bátor cselekedet volt a szakszervezetistől. Balhé lett belőle. Az igazgató maradhatott, a szakszervezeti vezetőt kiemelték, a kerületi vagy az országos központba áthelyezték. A megüresedett bizalmi állás remekül jött egy volt intéző kollégának, aki egy évig a hálózatban boltvezető-helyettesként dolgozott, de a hatalmas leltárhiány miatt ejtőernyőssé vált. Szakszervezeti vezetőből idővel kereskedelmi igazgatóvá felbuktatták. Független hírforrásom szerint, ekkor már ő sem vetette meg a piát — munkaköri feladatához nem értett.