Vidám napot / pék láda...,

Fekete Volgából szemlélődve.

Valamikor nekem is el kellett kezdenem a kereskedő szakma gyakorlati megismerését (1977.). Hazudnék, ha könnyű feladatnak adnám vissza, de folyamatosan törekedtem a minél bukfenc mentesebb elsajátításra. Az én még iskola szagú felnőttségem az első években még mentségül szolgálhatott volna egy-egy felsüléskor, de ilyen esetre nem került sor. Ám mi van akkor, ha egy ötvenes csúcsszakember bukik meg arcpirítóan? — lehet rá neki mentsége?

Kelenvölgyben az egyik boltot ellenőriztem éppen. A szerény forgalmú közúton, a bolt előtt leparkolt egy fekete színű Volga — piros kárpitozású. A benne ülő két férfi kiszállt belőle, és önhatalmúlag a bolthoz tartozó udvar részbe távoztak. Negyed óra elteltével a vállalat igazgatója és a fullajtárja betértek a kereskedelmi egységbe. A diri feje mindig vörös volt, de nem a számára kötelező pártkönyv visszatükröződésétől, hanem a munkaidőben fogyasztani szigorúan tilos alkoholtól. Mikor felismert engem — mint intéző kartársat — megkért rá, hogy egy percre fáradjak ki velük az udvarba. Ott megálltunk a felstócolt műanyag zöldséges ládáknál. — Mit keres itt ennyi pékláda? — kérdezte tőlem határozottan. Köpni-nyelni nem bírtam a meglepettségtől. Visszagyűrtem magamba a feltörő nevetést, és ekként válaszoltam: — Azok ott 125 Ft-os műanyag zöldséges ládák! — az igazgató és a fullajtárja szó nélkül beültek a fekete színű Volgába, és elhajtottak.

Térjünk be a vállalat központjába mi is. Az igazgató feje mindig vörös volt, ami némileg élénkebbé tette az amúgy teljesen bárgyú arcát: őt is felemelte valaki ebbe a pozícióba, amelynek még minimálisan sem volt képes megfelelni, és ezzel egy életre szólóan emberronccsá tette. A dirit a vállalat szakszervezeti vezetője egyszer munkaidőben meg akarta szondáztatni: bátor cselekedet volt tőle. Tény, a próbálkozás nem járt eredménnyel. Perpatvar lett belőle. Az igazgató maradhatott a székében, a szakszervezeti vezetőt pedig kiemelték, és a kerületi vagy az országos központba áthelyezték. A megüresedő bizalmi állás remekül jött egy volt intéző kollégának, aki egy évig a hálózatban boltvezető-helyettesként funkcionált, hatalmas leltárhiányt összehozva: később a vállalat kereskedelmi igazgatója lett belőle.