123. PEDAGÓGUS —
feladvány (1972.)
Négy évig én is abba
a suliba jártam, felsőbe. A diákcsíny idején tanulója voltam, de csak húsz
évvel később, az általam szerveződő osztálytalálkozó közben jutott a
tudomásomra. A történetben részben érintetté váló pedagógus mesélt róla.
Történt a hetvenes
évek elején, hogy a tornaterem előtti, jellemzően kihalt folyosón, a falnak
támasztották a november hetedikei ünnepségre szánt dekorációt: vörös csillag,
sarló kalapáccsal, meg a szokásos Lenin arcprofil. Ám, a dekoráció nem élhette
meg a megdicsőülés napját, mert néhány nagyobb fiú, gyufával lángra
lobbantotta. Lett belőle nagy ribillió. A nyomozással egy olyan pedagógust
bíztak meg, akinek családjának összes tagját a második
világháborúban elgázosították a nácik. Minden tőle telhetőt megtett a hős
szovjeteken esett szennyfolt tisztára mosásáért. Beszélt a testnevelővel is, de
ő, bár tisztában volt a gyerekek nevével — hangjuk alapján a tornaszertárból
beazonosította őket — nem árulta el. Mint elmondta nekem, ő teljesen együtt
érzett a zsidó származású kollégával, de a gyerekek jövőjét egy meggondolatlan
cselekedett miatt nem akarta kockára tenni. A szovjet katonák kapcsán is
megoszlott a véleménye. A kettő egyenlegéből pedig az jött ki számára, hogy az
idő múlása minden sebet begyógyít majd.