Vidám napot / pártkatona vagy komisszár...,

Egyre elevenedik a közelmúlt.

Ahogy telik-múlik az idő felettem — és felettetek is — úgy kerülünk egyre visszább a még időgéppel sem elérhető múltba. Nem kell tenni érte semmit sem, csak csendesen kell üldögélni, karba tett kézzel. Hogy mindezt tényszerűen tudomásul vegyem, ahhoz az egyik ismerősöm szolgált adalékkal.

Belépett a tüdőgondozó szakrendelőjébe. A jól ismert doktornő mellett egy másik hölgy is tartózkodott odabent. Nem tudta mire vélni az ismeretlen személy jelenlétét, viszont érezte a doktornőn, hogy a helyzet nincs a kedvére. Ismerősöm előadta a problémáját és miközben erről beszélgettek, az addig egyhelyben csendesen ücsörgő nő felállt, és kiment az orvosi rendelőből. Mint kiderült, a negyven éve a szakmában dolgozó szakorvos nyakára egy kerek esztendőre egy nem doktorált pártkatonát vagy komisszárt ültettek felülről, és a tüdőgyógyász csak az ő jóváhagyásával vehet fel valakit betegállományba.