Vidám napot / párját ritkító...,

Ilyen is megtörténhet.

Rövid ideig dolgozhattam együtt a négy gyermekes elvált anyukával. Ő az adminisztrációért volt felelős, ezért leginkább az irodában futottam össze vele. Kinézetre a bőven hanyagolható kategóriába tartozott az ízlésem szerint. Stílusában alig lehetett női vonásokat felfedezni. Nem sok reménye volt a párkapcsolaton alapuló jövővel szemben. Azonban a kiszámíthatatlan sors a segítségére sietett. Egy baráti vagy családi eseményen megjelent egy hozzá illő korú férfi is. Jóképű, intelligens és gyermektelen volt. Hamarosan el kezdett udvarolni a hölgynek, majd össze is költöztek. Idővel a kolléganő egy másik üzletbe került és emiatt a továbbiakról csak hírből származó információim vannak.

Az anyukának nem csak a munkahelyén volt nagy a szája, hanem úgy nagy általánosságban, bárhol. Gyerekei odavoltak mostohaapjukért, és ez igaz volt fordítva is. Mehetett volna tovább minden gördülékenyen, de a nagy száj, az nagy száj. A férfi csendes, nyugodt típus volt: néhányszor találkozhattam vele, és ilyenkor egy-két szót váltottunk is egymással. Mint a híradásból tudom, egyik este a feleség nagyon nyelvelt az újdonsült férjével szemben. Bírta, amíg bírta az ember, míg nem a nőt maga mellől az ágyról ellökte, aki a földre huppant: onnan nem kelt fel soha többé. Rendőrségi ügy lett belőle, majd bíróságra került az ügy. A jogi határozatnak megfelelően pár év börtönben történő elzárásra ítélték a férjet. Minden jónak és rossznak egyszer vége szakad. Kinyílt a börtönkapu, és újra szabaddá vált a férfi. A négy gyermek pedig visszavárta őt, és így együtt maradtak.