Palicsi emlék (töredék)
Ma már csak emlék: Palics és Szabadka,
a régi házam, régi szép hazám.
A képzelet szívem visszaragadta
a messzi múltba. Boldog igazán
ott voltam, ott: Palicson és Szabadkán,
ezt évek múltán most bevallhatom.
A legnagyobb bánat is ott szakadt rám
egy késő-őszi bús hideg napon.
Nem ringattak itt perzselő szerelmek,
a boldogság nem csókokkal köszönt rám
és boldog voltam mégis, mint a gyermek,
boldog zavartalanul s égi tisztán.
A boldogságot környezetem adta,
a természet, mely oly rokon velem,
Szívembe zárlak Palics és Szabadka,
hozzátok fűz egy méla érzelem.