7. PÁLCATÁNC – Marokkó (2023)

A turistabuszban utazva: a forró Szahara után a hófedte Magas-Atlasz ejt rabul, előtte vörös színű hegyvonulat, testközelben a szélsőséges időjárás következtében kialakult kősivatag. Az időtlenséget visszatükröző tájban csordányi tevéjével megjelenik a berber pásztor. A nomád szemszögéből: évezredek óta őseinek szellemeivel együtt rója a telepes növényekkel tűzdelt kavicssivatagot, néha rápillant az ősi karavánok leaszfaltozott útjára, ahol kereket old a XXI. század.

Marokkó őslakói a berberek, akik háromszázötven törzsben élnek. Nincs közös nyelvük. Első meghatározó jelentőségű bevándorló nép időszámítás előtt a XII. században a föníciaiak voltak, időszámítás előtt a III. században a rómaiak, VII. század körül az arabok. Jelenleg független állam. Az omajádokkal kezdődően hat uralkodói dinasztia irányította az országot. A jelenlegi család 1640 óta gyakorolja a hatalmat. Az ország írott történelme, az írástudatlanság hosszan tartó hiánya miatt, alapvetően legendákon és szájhagyományokon alapszik. A körutazás részét képezték: a királyvárosok (Marrakesh, Rabat, Meknes, Fez); az Atlanti-óceán partján fekvő Casablanca; az ókori római romváros, Volubilis; a Közép-Atlasz, és a Magas-Atlasz; a Szahara; a vörös hegyek és a vörös kősivatagok; a Torda-szoros; a kasbák és a filmvilág neves helyszínei.

Marrakeshtől Casablanca felé tartva a tájat eleinte gyér telepes növényekkel tagolt vörös kősivatag és vas-oxid tartalmú hegyek jelentik. Az elvétve feltűnő tanyákat magas kőfal veszi körbe. A kősivatag fokozatosan átalakul füves dombokká, majd mezőgazdasági területté. Ezzel együtt a lakóházak kinézete is megváltozik. Az országszerte előfor-duló zárt és magas kerítéssel határolt nyomortelepek mellett a műút szélében megjelennek az új építésű emeletes lakóingatlanok. Az utóbbi két évtizedben robbanásszerűen megnőtt a népszaporulat. Az őslakosok körében nem ritka a hét gyerek. A túlszaporodás elleni küzdelem fő eszköze a 60-70 négyzetméteres lakások állami építése. Évente kétszázötvenezer ingatlan a cél. Az állam arra is ügyel, maximálva a törlesztőrészletet, hogy a családok ne kerülhessenek adósságcsapdába.

Már csak azért is érdemes a négymillió-ötszázezer lakosú Casablancába elutazni, hogy elgondolkodjunk az egy milliárd dollárba került II. Hasszán mecset értelmén, amely a jelenlegi uralkodó édesapjának emlékére épült. Vajon hány lakás árát ölték bele? Jelenleg a világ harmadik legnagyobb befogadóképességű mecsetje. Nem igazhitűek számára is látogatható. Kétharmada sziklára épült, egyharmada az óceán fölé. Nyitott, hosszúkás udvara nyolcvanezer főt képes befogadni. A zárt épület földszintjén húszezer férfinak van hely, a karzaton ötezer nőnek. A férfi szemek elől a hölgyek rejtve maradnak, ők viszont a kukucskálórésen át ráláthatnak az erősebb nem tagjaira. A tetőzet három perc alatt nyitható és zárható. A belső díszítés több ezer marokkói mesterember hosszú éveken át tartó munkáját dicséri. A szentélybe belépésre külön ajtó áll a király rendelkezésére. Az óriási méretű mecsetben, a szemek elől elrejtve, háromszázhatvan hangszóró közvetíti az imám hangját. Egy-egy fohászkodás ideje negyed óra. Március elején a müezzin imára hívó éneke megszólalt: napkeltekor, délben, 13 óra 41 perckor, 16 óra 51 perckor és naplementekor. Említésre méltó a mirtuszvirágot formázó szökőkút együttes. Megérkeztünk a 25 × 25 méter alapterületű minaret aljába. Világcsúcstartó magassága 200 méter. Tetejében három gömb található, így legmagasabb pontja 210 méter. Csúcsába lifttel lehet felmenni, nélkülözésével ezerkétszáz lépcsőfok a kihívás. Odafent Mekka irányába tájolt lézervető, amely 30 kilométer távolságig mutatja az irányt. Mindenki lábán újra lábbeli, irány a mosdó. A tíz méter hosszú úton a nők alkotta tömeget, nagy megrökönyödésükre, három felfegyverzett katona kísérte. Az illemhelyek egy része guggolós komfortfokozatú. A marokkói út tervezésekor kiemelt fontossággal bírt számomra a teljes értékű mecsetlátogatás program. Erős késztetést éreztem a muszlim hit védőfalai között megfordulni. Előzetes elvárásom vele kapcsolatban nem volt. Amit csak lehetett, magamba szívtam. Megelégedetten, és hiányérzet nélkül távoztam, de a látogatáson túlmenően további pluszt nem adott.

Ezzel szöges ellentétben voltak a marokkóiak a franciákkal. Bár a franciák a lakosság összetételében csekély számban fordulnak elő, de a közelmúltban meghatározó jelentőségűek voltak az ország ugrásszerű fejlődése szempontjából. A XX. század elején egy muszlim szenthely megsértése miatt heves berber lázadás tört ki, amelyet az országba behívott négyezer francia katona segítségével kegyetlenül levertek. Ezzel egy időben kialakult a francia protektorátus, és az országot elindította a fejlődés útján. Ennek helyi jelképe a városfallal körbevett Medina mellett felállított utcai toronyóra lett, mely az új időszámítás kezdetét hivatott demonstrálni. Az európai hivatalnokok számára konyha és fürdőszoba komfortfokozatú emeletes lakóházak épültek. A berberek számára ekkor még a kályha is az újdonság erejével hatott, mert ők addig a lakóterük közepén a földre raktak tüzet. A sivatagi országban, a közelmúltra utalva, nagy ritkán keresztény templomra is rácsodálkozhatunk. Belül puritán egyszerűség jellemezte. Egyedül a színes üvegablakok ékítették. A kijárat mellett mesterségesen létrehozott, jelképes barlang volt fotózható, Szűz Máriával.

Casablanca gazdasági szempontból meghatározó jelentőségű város. A toronyházak és az alacsonyabb épületek között villamos, valamint buszjáratok segítik a tömegközlekedőket. Az autósok gyakori dudálással adnak hangot jelenlétükről. A belváros utcái tiszták. Kezében kólás dobozzal lépett mellénk egy fiatal lejmoló arab lány. Az utcákat róva kántáló férfi teremtett arabos miliőt. Pár másodperc maradt a hangfelvételre, pedig jó lett volna tovább időzni. A másfél órás belvárosi séta hangulata megérintett minket. Vajon mi a helyzet az Atlanti-óceán luxus apartmanjai és szállodái környékén? A szaúdi arany ifjak marokkói, tunéziai és iráni örömlányok társaságában élvezik az időt. Ha megérkezik valamelyik leányzó kedves mamája, hogy megnézze az ő kis drága csemetéjét, gyorsan magára kapja az otthoni ruhatárát.

Rabat óceánparti Medináját öt kilométer hosszú fal veszi körbe. A Covid19 járvány alatt a földes utakat lekövezték, a házakat fehérre mázolták. Mondhatni, újjászületett. Az ingatlanok utcára néző fala a tűzfal. A családi élet a szemek elől rejtve, a zárt udvarban zajlott, zajlik. Az óvárosban meglepően kevés a turistás bolt. A nagy víz felé nyitott főtéren helyi zenekar verte a tamtamot. A tágas teraszról hullámtörőkre, és kisebb homokos strandra nyílt rálátás. A víz hőmérséklete nyáron nem több 22 Celsius foknál. A helyi legenda szerint az egyik ház udvarában a föld alól gyémántgyűrűt kapart ki a macska. Ennek a mesebeli történetnek történelmi megágyazottsága van. A Spanyolországból elűzött mórok ivadékai kalózvárost hoztak létre, és egészen Izlandig raboltak. Az elfogott embereket eladták rabszolgának, a kincset pedig zsebre vágták. Olyan mértékben elszemtelenedtek a fekete zászló alatt hajózó mórok, hogy a portugál király egyszer csak vette a kardját. Hamarosan újra martalócok nélküli életet kezdhetett élni a város. De van itt más furcsaság is. Történt, hogy testvérharc kerekedett az uralkodói címért. A trónkövetelő segítségül hívta a portugál királyt, aki nagy sebbel-lobbal megérkezett. A csatában mindhárom fővezér ott hagyta a fogát. De mi a helyzet mostanság? A történet nem túl régi. Franciaországból repülővel indult haza a marokkói király. Az ország légterében a királyi repülő közelében megjelent néhány vadászgép, és tüzet nyitottak rá. A királyt nem érte találat. Egyik kísérőjének helyén volt az esze. Rádión jelezte a vadászgépek pilótáinak, hogy az uralkodó halott, mire a repülők eltávoztak. A merényletért felelős két családtag egyike öngyilkos lett, a másik is hamarosan elbúcsúzhatott az életétől. Ettől kezdve megszűnt a Hadügyminisztérium. A csendőrséget is a saját hatásköre alá vonta az uralkodó. Azóta béke és nyugalom honol a tájon.

Múltból a jelenbe. Marokkó fővárosa Rabat. Ennek megfelelően néz ki. Az ultramodern vasútállomástól nem messze található a többfunkciós királyi palota, melynek udvarán percekig gurult a busz. A királyi testőrség és az egyéb más feladatot ellátó csoportok tagjai könnyed lezserséggel készülődtek rutinfeladatukra. Az épületkomplexumban több ezer hivatalnok végzi napi munkáját. Itt tanulhatnak az ország meghatározó jelentőségű családjainak csemetéi mellett a pórnép tehetséges ifjai is. Bentlakásos oktatásban részesülnek, és teljes körű ellátást kapnak. Lakhelyük és az iskola között ingyenesen fuvarozzák őket. Ez a szolgáltatás megilleti a gyermeküket meglátogató szülőket is. Aki itt tanul, bármikor iskolát válthat. Az innen kikerülő végzősök jövője biztosított.

Más téren is nyitott elveket vall az uralkodói kaszt. Ami a jelenlegi királyt illeti. Nagy meglepetésre, lakótelepen felnőtt lányt vett feleségül. Odajárt udvarolni. A vörös hajú, számítástechnikában felsőfokú végzettségű, kimondottan szép nő fiú és leány gyermekekkel ajándékozta meg a férjét. A fiú nagykorú, ő lesz a következő király. Ám időközben elváltak, melynek oka lehetett a király leánytestvéreinek a feleségre való folyamatos acsarkodása, de az uralkodó férfiakhoz való vonzódása is. Az egykori feleség nemzetközi szintű pozíciókat tölt be. Marokkónak terve volt az Európai Unióhoz történő csatlakozás, melynek egyik tárgyiasult formája a gibraltári szorosnál vasúti alagút megépítése lett volna, de füstbe ment terv maradt. Mauzóleum előtt állunk. Kapujánál lovas katonák. Az épület a Covid19 járvány óta nem látogatható, mégis vannak odabent. 9 és 18 óra között a jelenlegi király elhunyt édesapjának, a Koránból az erre kiválasztott személyek felváltva felolvasnak.

Volubilis romvárosba tartunk. Az Atlanti-óceánnal párhuzamos terület Marokkó éléskamrája. Zöldellő földek és olajfaligetek maradnak el mögöttünk. Itt-ott mélyszegénység – összeeszkábált viskók. Az országút mentén a nagy semmiben feltűnik egy-két nejlonzsákot cipelő, szemetet gyűjtő ember. Látjuk, de nem értjük. Kiderült, hogy bárki szedhet szemetet, és ha az arra kijelölt helyen leadja, pénzt kap érte. Mintapéldája a munkára nevelésnek. Az országút mellett juhok, szarvasmarhák és szamarak legelnek felügyelet mellett: anya négy gyermekkel, székre kiültetett öregasszony. Térjünk vissza az országút témára. Marokkóban 2500 kilométert buszoztunk, melyből 50 kilométertől eltekintve, kifogástalan minőségű aszfalton haladtunk. Ha már közlekedünk, essen szó a vasútról is. A gibraltári szorosnál fekvő Tangertől Casablancáig nagy sebességű vonattal is utazhatunk (280 kilométer/óra). Zajlik a Casablancától Marrakeshig tartó szakasz felújítása (190 kilométer/óra). Ennyire nem gyors a buszunk, de megérkeztünk az ókori rómaiak talán legjobb állapotban fennmaradt városához.

A történészek feltételezése szerint Volubilist a punok alapíthatták. Az ókori rómaiak a Földközi-tenger partjaitól akár 300 kilométer mélységben is fejlesztettek városokat. Igen, fejlesztettek, nem újakat hoztak létre. Időszámítás előtt a III. században érkezhettek ide a latinok. A város 200 körül élhette fénykorát. Húszezren lakhatták. Köztársasági rangot kapott Rómától, egyenrangúvá vált vele. Folyamatosan lakott település maradhatott mindaddig, amíg Moulay Ismail szultán (XIV. Lajos kortársa) a közeli pusztában ki nem jelölte Meknes helyét. Az új főváros felépítéséhez szükséges építőkövek egy részét az életet teljes lendülettel élő Volubilisből szállították oda, az épületek visszabontása árán. A XVIII. századig prosperáló kereskedővárosból eddig 40 hektár lett feltárva. Az angol régészek révén továbbfolytatódik a munka. A település egykori gazdagságát jól szimbolizálja az ezer négyzetméter alapterületű villa, fürdővel. Volt itt kupleráj is, ahová a csatából visszatérő katonákat meghívták a rokonok. A szolgáltatóházban kutyacsontvázra találtak. A város életét fedett vízvezeték-hálózat könnyítette. Az asszonyok számára vízfolyásos mángorlót alakítottak ki kőből, ahol a szennyest moshatták. Több tucat malomkő is előkerült. Aki kidolgozta magát vagy degeszre tömte a gyomrát, megcélozhatta a nyilvános vécét. Hogy a dolgukat ráérősen végző, megkönnyebbülésre vágyó polgárok beszélgetését ne érthessék az arra járók, az objektumhoz dalos kedvű békákat telepítettek. A városszerkezet kialakítása megfelelt az akkori elvárásoknak. Ennek egyik példája az épen megmaradt diadalív, amely alatt átsétáltunk. Hosszát nem léptem le, de a fórumra bevezető kapu oldalfalának vastagsága fél méter. Épen maradt oszlopok és kapuboltívek. Élvezettel sétáltunk alattuk, és a kevésbé látványos romok között is. A hely szellemisége erősen megérintett, és nem én lehetek az egyetlen, aki végtelenül sajnálja az élő, viruló város megalomániából fakadó lerombolását. Az ókori Római birodalom egyetlen teljes épségben megmaradt városa lehetett volna Volubilis.

Meknes. Itt lakott és uralkodott az egyik legkegyetlenebb szultán, aki jó eszű, művelt és kiváló hadfi hírében állt. Leszállva a buszról a bazár forgatagában nézelődhettünk. Fadobozból három bűvölésre váró kígyót hengerítettek a kövezetre. Ritkán, de előfordul, hogy egy csörgőkígyó, melyet jelentős summáért vásárolt a gazdája, halálos marást ejt rajta. Az utcai kirakodóvásár, a berber makákókkal együtt is, még csak ébredezett. Beléptünk a kézművesség és a zene műtárgyait bemutató Dar Jamai múzeumba. Ezzel egyben a vaskezű szultán egyik palotáját is megismerhettük. Madárdalos udvar teremtett hangulatot, arab zene fokozta. Vállamról lekaptam a hátizsákot, összeraktam a felvevőt. Odabent népi hangszerek. Figyelmünket mégis a pár perces dokumentumfilm kötötte le. Autentikus berber dalokat hallhattunk. Aligha fogott meg közülünk bárkit is az erőteljes, dallamtalan és kissé fülsértő produkció. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a felvétel egyszerű technikával készülhetett, amelyet standard lapos monitor közvetített.

Újabb célpont felé tartottunk. Matuzsálemkorú, bentlakásos korániskolával ismerkedtünk. Nézegettük-nézegettük a kétszer két méteres cellát, valamint a lőrés nagyságú ablakocskát. Nem bírtuk elképzelni, hogyan láthattak tanulni a diákok. Világítóolaj? Megfogalmazódott bennem a sajátos válasz: először a fejben kell fénynek gyúlnia, a további már csak részletkérdés. Meknes egykori uralkodójáról néhány árulkodó sor. A pusztában építette fel az új fővárost. Ha valahol valamilyen munkálat elakadt, fejek hulltak. Az épülő országközpontot Volubilissel 42 kilométer hosszú alagút kötötte össze. A visszabontott köveket földalatti folyosókon szállították a rabszolgák. Az ókori római romvárosban épen megmaradt márványoszlop tejtestvére, Meknes egyik palotájának bejáratánál magasodik. A 49 négyzetkilométer alapterületű földalatti börtönben harmincezer rabszolga sínylődött. Köztük keresztények is. A rabszolgák fiúgyermekeit kőművesnek kitaníttatta az uralkodó, biztosítva a gigantikus méretű építkezés szakember-utánpótlását. Ám ő egyben hadúr is volt. A tizennégy éves lányoknak házasodniuk és szülniük kellett, mert szükség volt katonára is. Ez az uralkodó állítólag egyszer azt kérdezte, hogy vajon valaki képes lesz-e az ő épített művét lebontani? Ötvenöt év uralkodás után kiderült. Lett. Mégpedig a fiai meg az unokái. Emiatt a semmiségért kellett elpusztulnia Volubilisnek. Megkérdeztem az idegenvezetőtől: kit tartanak kiemelkedő történelmi személyiségnek a marokkóiak? Megvonta a vállát. Meknesben megkaptam a választ. Pénteken a mauzóleumban a szultán sírja előtt a Koránból népes baráti férfitársaság verseket énekelt – a szenthelyet, az uralkodó igazoltan egyenesági leszármazottja üzemelteti és felügyeli. Tehát mindegyik királyi városnak megvan a településhez köthető kedvenc történelmi alakja.

Fez és a VIII. század óta pezsgőéletű, kilencezer-négyszáz utcácskából álló Medina a következő állomás. Az egymillió-kétszázezer lakosú város a Középső-Atlasz lábánál terül el. Az óvárosba tartva szétnéztünk a dimbes-dombos város fölé emelkedő magaslatról. Innen a vele szemben lévő ormon emelkedő erődítménybe alagúton át is el lehet jutni. Kora délelőtt vágtunk neki Medinának. Első sikátorbeli utunk parádésan alakult, mert velünk szemben málhát cipelő szamár érkezett gazdájával. Helyben vagyunk. Egy-és kétemeletes házak között bolyongtunk. Kínáltak itt mindenfélét, de kínait nem. A világ egyik legrégebbi bazárjában nézelődhettünk, ahol a termék ára alku tárgya. Aki rákérdez, máris potenciális vásárlónak számít. A kereskedő elsőnek mondott összegét legfeljebb a felére engedi lealkudni. Aki ennél fukarabb, annak már az eredeti áron sem adja. Ezeket szentkőbe íródott ősi kereskedői törvénynek vehetjük.

Elsőnek egy 1650-ben épült zsinagógát kerestünk fel, amelyben a mai napig életvitelszerűen laknak. Imádok ilyen ódon épületekben körbeszimatolni, és a régi idők hangulatát magamba szívni. Földalatti részében csöppnyi fürdő, amely nem más, mint rém egyszerű mosakodásra kijelölt hely. Gondoljunk a lavórra. Kisebb szobák szolgálták a vallásos érzelmű zsidóság hitgyakorlását. Az emeletre felvezető szűk és alacsony belmagasságú, idő rágta lépcső megmászása nem volt egyszerű kihívás. A teraszról rálátás nyílt az ősi temetőre.

Kilépve az utcára, újabb érdekesség. Az üzlet előtt magasan futó villanyvezetéken átvetett cipőfűző azt jelentette, hogy odabent hasis kapható. A silány minőségűtől a legtisztább porig beszerezhető – hivatalosan tilos az ilyen szerek használata. Valahol olvastam, a helyi rendőrök előszeretettel vadásznak a kábítószerező nyugati turistákra, akik könnyen dutyiba kerülhetnek miatta: az ottani viszonyokat hagyjuk. A gyorsvonaton nyíltan füveznek a marokkóiak: azzal vágnak fel, hogy az ő szerük tiszta, míg a nyugatiak kevésbé jó minőségűt használnak. A hangulatot aláfestette a rádióból felhangzó arab zene. Én nem kábítószerre szoktam vadászni, hanem a szűk utcácskákra. Nos, itt az egyik sikátor legszűkebb pontja kereken 60 centiméter volt. Több helyütt is fedettnek tekinthető utcákon róttuk felfedező utunkat. Nyáron egészen biztosan jól jön az égető napsugarak ellen. Az más kérdés, hogy az alája beszoruló rekkenő hőségtől vajon hogyan lehet megszabadulni? – a legforróbb napokban 50 Celsius fok is lehet. A szenthely közelségére a kövezett járda fölött, a két egymással szemben lévő ház oldalfalába másfél méternél valamicskével magasabbra beépített, áthidaló keresztgerenda figyelmeztet. Aki nem szemfüles, annak könnyen fejébe vésődhet a rúd helye. A város történetéről röviden annyit, hogy az itt hömpölygő folyócska egyik partján épült a védőfallal körbevett őstelepülés. Idővel a túlparton is kialakult egy másik. Békésen éldegéltek egymás mellett az emberek. A két település idővel összenőtt. Fontos kereskedelmi utak csomópontjává vált. Karavánszerájok fogadták az úton lévőket. Felkerestünk egyet. A régmúlt idők világának szellemisége ezúttal cserbenhagyott minket. A szűk és embertömeggel teli utcácskákban nagyon kellett egymásra figyelnünk. Aki nem így tett volna közülünk, bizony nehéz helyzetben találta volna magát. A Medináról nem hogy nincs térkép, de még a GPS is totál csődöt mond.

Oktatási kuriózum következett. Hajdanán a Kairaouine (Károly) egyetemet szemelték ki azok a jómódú szülők, akik gyermekükből tudós embert szerettek volna faragni. Ez az iszlám világ legrégebbi felsőoktatási intézménye. Nem csak a szellemiség síkján lehetett kiteljesedni a fiataloknak. Más irányok is adódtak. Itt van példának a világhírű marokkói kézművesség. Több vonalon is megőrizte ősiségét. Ilyen volt a bőrcserző műhely (még ma is akad benne embertelen munka), megfordultunk a szövőszékes technológián alapuló növényi selyemszövőnél, a régi korok motívumait átmentő csempekészítőnél meg a rézművesnél. Vajon mi manapság a helybeli kitörési lehetőség? Házi készítésű süteményt árul a hatékony szemléletű kiskamasz. Tenyerét tartja a nála fiatalabb aprónép, a tömeg takarásából figyeli az anyja. Vajon mit tesznek szabadidejükben az óváros fiai? A lépcsős sikátorban a pár négyzetméter sík területen fociznak. Van előttük követendő példa, mert az idei futball világbajnokságon a marokkói válogatott negyedik helyezést ért el.

Irány a távoli Szahara. A cédrusligetek után szerencsére útba esik a Középső-Atlasz alpesi jellegű tája. Az 1650 méter magasan fekvő Ifrane településen lefékezett a buszvezető. Idevárja hallgatóit a jenkik által létrehozott egyetem. Zsebükbe mélyen belenyúlhatnak a szülők. A város körül tucatnyi sípálya várja a tél szerelmeseit. A környéken több ingatlant birtokol a király. Azt csiripelik a madarak errefelé, hogy övé a fél ország. Kevés idő maradt a szétszéledésre. Mégis nem várt eredménnyel zárult. Magyarországon tengerszint felett 200 méternél magasabban fészekben ülő gólyával nem találkozni. Itt viszont egyikük a fa tetején kelepelt – hangja velem utazott a homoksivatag felé. Megkezdődött a Közép-Atlaszból való ereszkedés. Váratlanul felfokozott izgalom tört ki a buszban tartózkodók között. A fenyves és az országút közötti keskeny sávban húsz fős berber makákó-csapat tanyázott. Előbb lassított a sofőr, majd rálépett a gáz-pedálra. Mindenkinek jó kedve támadt. Erre a napra 500 kilométer jutott. További lehetőségnek a táj magunkba szívása, valamint az idegenvezető széles körű tájékoztatása maradt. Nem volt baj egyikkel sem. A távolban magas hegycsúcsok követték egymást. Az országút mentén vörös kősivatag. Elvétve tanyák, félnomád berber juhászok és kóbor kutyák tették élővé a tájat. Az emberi szenvedéssel terhelt történelem errefelé is tarolt. A Rif-hegységben élő nomádok kemény legények voltak. Nyolcvanezren félmillió európai katonával szálltak szembe. Az első ütközetet simán megnyerték az őslakók, a másodikat a légiósokkal megerősített spanyol–francia szövetségesek. A történelem során első ízben itt vetettek be mustárgázbombát, melyet a németek gyártottak. A vegyi fegyver károsító hatása még a napjainkban világra jövő újszülöttek között is okozhat súlyos fejlődésbeli rendellenességet. Emiatt folyamatosan zajlik a kártérítési igények benyújtása.

Más téma. Marokkó is egyre jobban megérzi a csapadékhiányt. Ahol lehetőség adódik, víztározót alakítanak ki. Sokba kerül. Nem olcsó mulatság a fenntartásuk sem. Dombok és hegyek között duzzasztanak. Tavaszkezdetén a Ziz völgyi víztározó telítettsége csupán 30 százalék. A vízgazdálkodás eredményességét útközben leellenőrizhettük. Kiterjedt pálmaliget tanúskodott az éltető víz jelenlétéről. Essen szó az elektromos áramtermelésről is. Évekkel ezelőtt gigászi méretű napelemparkok fejlesztése mellett tette le voksát a kormány. A beruházásnak már régóta el kellett volna készülnie, de a korrupció a világ bármelyik pontján tetten érhető. Az érintett minisztert letartóztatták. Ügyében a bíróság nem hirdetett jogerős ítéletet még. A bársonyszékben hölgy követte.

Istenháta mögötti országrészben koptattuk a kilométereket. Lapos tetejű, színtelen vályogházak a lakhatás csúcsfoka. Rácsos ablakocskák. A nyílászárók mindenütt zárva. Közeledünk a szálláshoz. Pálmaliget mellett húzza be a féket a sofőr. Ha időnk engedné, nagyjából nyolcszázezer szálat számolhatnánk össze belőle. Gombabetegség támadta meg a fákat, mely ellen tehetetlen az ember. Alattuk ültetett mezőgazdasági növénytársítások, melyek hozzájárulnak az ország élelmiszer ellátásának biztosításához. Több kilométer hosszan megfigyelhető, milyen kárt tett a fákban egy kivédhetetlen tűzvész. A termékeny földterületek magánkézben összpontosulnak, sok résztulajdonossal.

A Szahara szélében lévő Erfudba megérkezve negyedóra maradt a szállás elfoglalására, és már szállhattunk is be a terepjáróba. Eleinte köves sivatag, majd feltűntek a dűnék. Körutunk legdélebbre eső pontján tartózkodtunk. Keletre 40 kilométerre Algéria. A csoportból négyen a mellső lábán térdelő dromedárokra ültek. Mi a többiekkel gyalogosan keltünk útra. Pár száz méter a süppedő sárgásfehér szemcsék tetején, majd fel az egyik dombra. Kényelmesen helyet foglaltunk a hátsónkon. Vártuk a naplementét. Izgalomra adott okot a felhős idő, de mivel folyamatosan lengedezett a szél, kétesélyes volt a végső kimenetel. Arcunkba kaptuk a homokot. Gyakran tűnt fel szkarabeuszbogár. Ha maroknyi homokot szórtam rá, pillanatokon belül kiásta magát alóla. A sivatagban róka, kígyó és rágcsálók is előfordulnak. A közeli magaslatot törökök szállták meg. A vállalkozó kedvű fiatalokat a berberek lepedőre ültették, és leszánkáztatták őket a dombról. Az egyik lány sehogyan nem bírt visszakapaszkodni, minduntalan lecsúszott. Belefáradva a hasztalan erőlködésbe, leült a homokba, és kisgyermekként hisztizett. Végül a mi dombunkra segítették fel a helyiek. Felgyorsult a naplemente. A felhők a turisták pártját fogva tovalibbentek. Kattogtak a képrögzítők. A horizont alá bukó napot csillagos éjszaka váltotta.

Még valamit a szállásról. A róla előzetesen megosztott fotókon álomszép mediterrán környezet, medencékkel, fás környezetben szétszórt pavilonokkal. Szinte elcsöppen az ember nyála. Kora tavasszal a medence vize kiábrándító. A bungalók külsőre tetszetősek ugyan, de belülről leromlott állapotúak.

Március elején a Szahara szélében 8 óra előtt pirkad. A nappali csillag vörösre festette a házfalakat meg amit lehetett még. Varázslatos szépsége ámulatba ejtett mindenkit. A hotel közelében lévő fosszília-feldolgozóüzemben négyszázmillió éves kőlenyomatokat políroztak. Néhányuknak ujjbeggyel utánanéztem. Majd hittem, amit mondtak. Ismét egész napos utazás következett. Szerencsére nem csak a buszablakon át nyílt rálátás a környezetre. A horizontig tartó határban kiterjedt földalatti vízvezetékrendszer bejárata előtt csoportosultunk. Lejáratát saját zsebből építette ki a tulajdonos. Ez az elképesztő szellemi és technológiai bravúr keletről származik, mégpedig Perzsiából. A XII. században épült ki. A föld felett kisebb, lábbal hajtható, palást nélküli henger alakú taposó. Segítségével a földalatti vízfolyásból a zsinór felcsévélésével, edénnyel víz vagy üledék felszínre hozható. A föld síkjától az alagút alja hat méterre – megszámoltam a mélybe levezető lépcsőfokokat, egyik magasságát megmértem arasszal és szoroztam. A mennyezetbe fejemet nem vertem be, tehát nem vakondjárat. Igen, alagút, mert egy ilyen járat akár 100 kilométer hosszú is lehet. Szerencsés esetben hálózatba szerveződnek. Iszonyatosan nagy munka lehetett kézi erővel kivájni, de mint közismert, víz nélkül nincs élet. A muszáj pedig nagy úr.

A Todra-szoros következett, mely lenyűgöző természeti szépség. Ám a függőlegesen 300 méter magas vörös hegy tövében csörgedező folyam mellett forgalmas országút. A függőleges sziklák a falmászók eldorádója. Erre a helyre feltétlenül igaz: valamit valamiért. A patak mentén rövidebb sétát tettünk. Érdemes szóba hozni, hogy a körút folyamán a hosszabb buszos szakaszok nem voltak unalmasak. Részint lehetett pihenni vagy nézelődni, másrészt, az idegenvezető mindig érezte, mikor kell a legújabb és legérdekesebb témával előhozakodnia. Munkáját mesterien végezte. Idegenvezetőnk előre szólt, hogy a következő helyen a kolduló gyerekeknek senki ne adjon pénzt, inkább valamilyen aprósággal jótékonykodjon.

Ebédelés céljából hamarosan megálltunk. A társaság zöme a falu vendéglőjébe tartott. Ezalatt a feleségemmel szétnéztünk a településen, betérve a mellékutcákba is. A vízfolyásos hasadékból pálmafák dugták ki a koronájukat – a tágabb környezet kősivatag. Az élelmiszerüzletben kétszer annyit kértek a lepényért, mint a nagyvárosban. Bármerre jártunk, rajzottak körülöttünk az iskoláskorú gyerekek. Legtöbbjük előre köszönt. Míg a főutcán a köznép számára épültek az emeletes házak, addig a hátsó fronton alacsony és dísztelen sárházak. Az ajtókon lakat. Visszatérve a buszhoz kiderült, egy tíz év körüli kölyöknek a csoportból valaki pénzt adott. A jármű mellett kezében pálcával várakozó nagy kamasz észrevette, és a jóval fiatalabb gyerek után eredt. Amit lehetett, elvett tőle, és a kezében lévő pálcával ütötte, ahol érte. Téma lett belőle.

Tinerhirbe érkeztünk. Szőnyegmanufaktúra és kereskedés a program. Berber asszonyokat foglalkoztat a főnök, akik hétfő lévén, a piacon szerzik be a természetes eredetű alapanyagokat. Kézi szövésű portéka kerül ki a kezük alól. Nem mennék bele a szőnyegfonás ecsetelésébe. A következő észrevétel idevaló. Marokkóban kiemelt szerepe van a mentateának. A házigazda a vendégét ezzel szokta kínálni. Visszautasítása illetlenség. Mennyei ital ide vagy oda, nekünk nem jött be.

Ouarzazateban, az egykori karavánok állomáshelyén ébredtünk. A szállodából való távozás követően olyan városrésszel ismerkedtünk, melyet folyamatosan karban tartanak, mint a múlt élő mementóját. Ez egy kasbah. A házak építőanyaga az agyag, ősellensége a víz. Ritka a jelentősebb égi áldás errefelé, de érkezésünk előtt pár héttel valósággal leszakadt az ég. A fedetlen vagy leromlott állapotú tetőzetű házakban jelentős kárt okozott az özönvíz. Eladó ingatlanra találtunk. Sajnos, nem volt kitéve árcédula. Betértünk az ötszáz esztendős zsinagógába. Jelenleg részben régiség bolt. A Medinából elköltözött berber zsidóság hátrahagyott tárgyai az árualapok. Belülről apró és szűk terek a vele járó szaggal, mely az orromat nem facsarta. Az emeleti részt kihagytam, mert nem volt kedvemre a lehetetlenül keskeny és alacsony belmagasságú feljáró. A földszinten a többiekre várakozva, kezemmel véletlenszerűen rátaláltam a zsinagógában egykor rendszeresített fémperselyre, mely ajándéknak megmarad az emlékezetemben.

Mindenhol nagy úr a pénz. Vajon milyen körülmények között élhetett itt a kegyúr? Taouirt erőd, amely betöltötte a vár funkcióját is. Mögötte a kiszolgálószemélyzet két méterszer háromméteres vályogsora. Feleségeivel és ágyasaival nem kellett szorongania. Élhetett, mint Marci Hevesen. A várfalba olyan furfangosan kigondolt szellőzőréseket építettek, hogy az erődítmény falán át azon belülre nem kerülhetett homok. Másnál máskor nem forgott ennyire olajozottan az észkerék. A város teljhatalmú ura önös számításból elárulta a meggyengült királyt, de idővel újra megerősödött az uralkodó, és egy fej máris elvált a nyaktól. Az árván maradt főúri gyerekek koldusbotra jutottak, de bölcs volt a király. Egyiküket idővel felemelte, és később megtette nagykövetnek Párizsba. Akár filmtéma is lehetne. Az országút túloldalán filmstúdió ráccsal lezárt kapuja. Oldalfalának támasztva hatalmas, műanyagból öntött múmiadekoráció. Ránéztünk a jegyárakra, a csoportos belépőt nem sokalltuk.

Irány a Magas-Atlasz 2200 méter magas hágója. Eddig szándékosan nem tettem említést a hegyóriás látványáról, mely utunk jelentős részében a messzi távolból végigkísért minket. Június–augusztus hónapoktól eltekintve a gerinc fehérbe öltözik. A hágó legmagasabb pontján lehetőség nyílt fotózásra, és a kereskedők portékáinak áttekintésére. Kapható volt ametiszt. Ait Ben Haddou Ksar. Számos világhírű film forgatásának helyszíne. A települést életszerűen lakják a helyiek. Folyócska szeli ketté. Egyik oldala a part közelében magasba szökik. Híd vezet át rajta. Kőhíd, régi, nem üti a történelmi filmek világát. A lakóházak és az egész környezet igazi időutazás. Ezt leghitelesebben a helyi jelképes GLS futárszolgálattal bizonyítanám: a házhoz szállítást, legyen szó élelmiszerről vagy építőanyagról, szamárral végzik. Hamarosan egy film második részének forgatásához kezdenek. Előjeleként munkagép túrta a földet. Statisztából nem lehet hiány. A helyiek autentikus karakterek. Csupán egy órácska jutott erre a szerfölött hangulatos falura. Ennyi idő alatt áthatóbb benyomást nem lehetett szerezni. Kár érte. Mégis, megtetszett. Majd jelentkezem statisztának.

A következő megállóig a helyiek életéről lesz szó. A hitélettel kezdem. Marokkót lényegében muszlim hitűek lakják. Vallásszabadság lévén, bárki szabadon dönthet vallásosságáról, illetve, hogy azon belül milyen mértékben követi az előírásokat. Utunk során találkoztunk muszlimba öltözött nővel, fején fekete kendőt viselő hölggyel és európai ruhában mutatkozóval is. Tízéves korukig vallási jelek nélküli ruházatot viselnek a kislányok. A nagykorúság eléréséig, szülői ráhatás szerint. Utána mindenki szabadon dönthet róla. A mecsetbe imára csak akkor mehetnek be, ha erre a célra számukra fenntartanak elkülönített helyet – mint arab idegenvezetőnk sejtette, otthon a nő az úr. Naponta ötször hív imára a müezzin éneke. Kötelező elvárás nincs vele szemben. Mindenki elfogultsága, képessége szerint tesz. Az ima előtti bemosakodás, és további rítusok vonatkozásában, például akit egészségi ok vagy más probléma gátol benne, az előírásból könnyítést kap. Oktatás. Kétféle iskolatípus létezik, a muszlim és a világi. A szülők feladata dönteni róla. A kisiskolásoknak délelőtt négy órájuk van, késő délután további kettő. Nincs sok tantárgy. A tanítás színvonala változó. Tizenkét éves kortól magasabb szinten folytatódik az oktatás. A tehetséges gyerekek főiskolára, egyetemre járhatnak. Az iskolai oktatásból nincsenek kizárva a lányok. A berber közösségekben jelentős az írástudatlanság. Ennek felszámolása érdekében az iskolától távol lakó gyerekeket a tanintézménybe iskolabusszal szállítják. A kiszuperált négykerekűek az Egyesült Államokból, Spanyolországból és Franciaországból érkeznek adományként. Fontos állami cél az analfabetizmus fokozatos felszámolása, a gyermekszaporulat csökkentése, valamint a berber emberek kisebb településre, városba történő bevonzása. Ennek egyik szembetűnő jele a városokban egyre nagyobb számban megjelenő berber lányok, akik aligha vágynak vissza a jelképes középkorba. A beilleszkedés nehézségeiről nem szabad megfeledkezni. A két világ között túl nagy a kontraszt. A magas szintű egészségügyi ellátórendszer működik, de az alacsony jövedelmű emberek számára lényegében elérhetetlen. Eklatáns példa, hogy a marokkói fogtechnikusok az államtól engedélyt kértek és kaptak foghúzásra. A döntés ellen élénken tiltakoztak a fogorvosok. A bazárban bárki fogát aprópénzért kihúzzák, és ha éppen az utolsót távolították el, a dobozból használt protézist túrhat a kuncsaft. Szorosan idetartozik a nyugellátás. Marokkóban létezik a nyugdíj intézménye. Az utolsó hét év keresetének 70 százaléka a nyugdíjalap. Ebből következik, hogy lényegében csak a közalkalmazottak és a tehetősek reménykedhetnek benne. 2022-ben az átlagos jövedelem háromszázötven euró volt. Létezik a többnejűség. Két alappilléren nyugszik. A férjnek igazoltan olyan gazdagnak kell lennie, hogy képes legyen egyforma életszínvonalon eltartani a feleségeit. A másik, ami a sorban az első, a további feleségekhez az elsőtől engedélyt kell kérnie. Amennyiben ettől elzárkózik az asszony, kútba esett a terv. A hűtlenség. Amennyiben az asszony tudomására jut, hogy férje jeleskedik a pásztorórák adásában, jogi útra terelheti az ügyet. Számára pozitív végkifejlet esetén a hatóság hat-tizenkét hónapra a forgalomból kivonhatja a családfenntartót. A fordított eset sem úszható meg utózönge nélkül. Mivel hamarosan visszaérkezünk a körutazás kiindulópontjához Marrakeshbe, ezért hasznos megismerkedni a szokásjoggal. Amennyiben helyi embertől kér segítséget a turista, fizetnie kell érte. Hívatlan jelentkezők is ajánlkoznak alkalmi segéderőnek, határozottnak kell lenni velük szemben. Ha valamilyen produkciót fotózunk, netán hangfelvételt készítünk róla – még ha távolról is –, hamarosan megjelenhet a pénzbeszedő kolléga. Néha nehéz lerázni őket, máskor könnyebben megy. Mindezekre érdemes előre felkészülni, mert ellenkező esetben könnyen elronthatják az utazás élményét.

Marokkóba érkezésünk délutánját, az utolsó előtti nap délutánját és az utolsó nap délelőttjét Marrakeshben töltöttük. Ez az idegenforgalom központja. Berber gyógyszertár. Hivatalos állami tanúsítvány igazolja, hogy az itt kínált termékek természetes alapanyagból készültek. Minden bajra kapható varázsszer. Tar fejre is akad kencefice, de nem hozott lázba. Hogy mi a szerek alapja? Az argánfa termése, a dió. Annyira imádják a kecskék, hogy a fa tíz méter magasába képesek felmászni érte. A termést megeszik, a magot kiköpik. Az erre szakosodott emberek összegyűjtik, és az átvételi helyen leadják. Érdekességnek megemlítem a Marokkóban őshonos agávé növényt, melynek leveléből hosszú és vastag rostszálakat lehet előhúzni. Ha három szálat összesodrunk belőle, emberi erő nem képes elszakítani.

A nemzetközi repülőtér közelében közkedvelt park. Közepén hatalmas medence. A Közép-Atlaszból csatorna segítségével vezették bele a vizet. Az emberek vízfogyasztásán, és a növények locsolásán túl, másra is felhasználták. A régi időkben, amikor még az Ibériai-félszigeten hadakoztak a mórok, előbb át kellett kelniük a Gibraltári-szoroson. Nem gigászi a távolság, mindössze 12 kilométer. Ha bármiféle okból felborul a ladik, oda a katona. Igen, ebben a medencében a homoktenger fiait vízben úszásra tanították. Emlékszünk még a kegyetlen meknesi szultánra? Ha Marrakeshben időzött, és valamelyik ágyasával meggyűlt a baja, reggel a tóba dobatta.

Nézzünk szét az utcán is. A járda mellett több teve taxi kínálja szolgáltatását. Aki másféle fuvar után vágyik, hintóval is körbevitetheti magát a belvárosban. A Covid19 járvány idején elmaradtak a turisták. Elfogyott a pénz. Nem volt miből etetni a paripákat. Közülük rengetegen a mészárszéken kötöttek ki. A buszokon a turistákon kívül csak marokkói nők utaznak. Sokatmondó utcakép: a motor tankján ül a kisfiú, az ülésen a férj és az asszony, aki hóna alatt szorongatja a porontyát. A marokkói nők többsége kimondottan szemrevaló teremtés. Állítólag nem magukba forduló típusúak.

Szétnéztünk egy végtelenül kövér pasa palotájában. Viccelődtünk rajta, sok kárt nem tehetett az ágyasaiban, ha azok látszólag pajkosságból, kacérkodva tovalibbentek előle. De a kedves mama szeme mindenkin rajta volt, és ha kiderült ez meg az egy-egy kitartottról, hosszabb időre kikerült a körforgásból. Egyébként megérte simulékonynak lenni, mert a pasa mindenkiről gondoskodott.

A város kétarcúsága szinte bárhol tetten érhető, még a legmodernebb városrészekben is. A főútvonal mellett pár méterre, a pálmafa tövében kartondobozból kalyiba. Földön ülve zsugáznak, trécselnek a tengődők. Földszintes ház udvarában hatalmas szemétkupac, melyet reménykedve túrnak a guberálók. Az Európában hallott müezzin imára hívó énekeihez képest az itteni hangulata nem érte el az ingerküszöbömet. A temetők az utolsó hantolást követően negyven évvel felszámolhatók, de a szentek sírja örökre megőrizendők. Jena El Fna tér. Ikonikus helyszíne nem csak Marrakeshnek, hanem egész Marokkónak is. Kirakat ez, de hogy kinek-kinek melyik változatban, azt mindenki döntse el saját maga. Mi kétszer jártunk ott Katival. Egyszer kora délután, másodszor naplemente táján. Aki a városban tartózkodik és lehetősége nyílik éjszaka kijönni ide, ne mulassza el. Ez egy olyan autentikus hely, melynek nincs párja a világon. Hihetetlenül felturbózott, varázserővel ható kirakodóvásár. Mindenkit magába szippant. Legális és zugárusok eldorádója. Kapható itt minden, még az is, ami nincs. Idejön a helybéli analfabéta, ha hivatalos iratot szeretne készíttetni. A mesemondónak is meg van a kuncsaftköre. Ha az asszony unja a férj otthoni meséit, itt olyat mesélnek neki, mely biztosan elnyeri a tetszését. Más furcsaság is adódott. Találkozhattunk Lionel Messi alteregójával, a 10-es mezbe bújtatott, láncon tartott berber makákó alakjában. Bábeli zenei hangzavart keltenek a transzba esett dobosok, a török sípot fújó berberek, és akik mindenféle más hangkeltő eszközzel megpróbálnak pénzhez jutni. A kottát nem kell ismerniük, a hasistól is lehet kreatívan játszani. A nagy bámészkodás közben majdnem ráléptünk egy kakaós csigára emlékeztető valamire, mely csak azért tűnt fel, mert a közelében álló arab férfi török sípot fújt keményen – inkább támadt kedve a csörgőkígyónak szundikálnia, mintsem kígyótáncot lejteni.