Padot lógattak — harmadosztályú vagon elsőosztályú hiúság

Kaunasból Vilniusba emeletes vonattal utaztunk. Menet közben nem kattogtak a kerekek. Ám fűtés hiányában mindvégig kabátban ültek az utasok. A fonott kosárból árusító büfés munkakör másodlagos feladata volt a jegyvizsgálónak. Fordítsuk tekintetünket ellenkező irányba. Az ablakon át feltűnt: meghatározó a faház konstrukció; kisebb, rendben tartott vasútállomások; kistelepülések; fenyő és lombhullató erdők. A több mint félmilliós fővárosban, Vilniusban vagyunk. Domborzatilag Veszprém városhoz tudnám hasonlítani. A lakótérségeket kiterjedtebb erdőfoltok választják el egymástól. Ilyen irigylésre méltó környezetben szálltunk meg – a közeli bevásárlóközpontban kosarunkba tehettük életünk addigi legízletesebb félbarna kenyerét. Gyalogosan keltünk útra a látnivalók között szereplő, az UNESCO világörökség részét képező, művésznegyednek számontartott Uzupis negyed felé. Gótikában, reneszánszban, de leginkább barokkban utaznak az itteni, akár kétszáz éves épületek. Ez a főváros óvárosa. Főterén nézhető meg a művészetre jelképként utaló „Trombitát fújó angyal” szobor. Ősz közepén járunk. Jellemzően bezárt vendéglők, kávézók és kiállítótermek között bolyongunk. Néhány üresen ásítozó cukrászda. A folyóparttól dombszerűen emelkedő hetven utcácska a nézelődő idegent magukba fogadják. Tovább kapaszkodva felfelé, túl a művésznegyeden, utunkba esett a Szent Anna-templom. Harminchárom különböző vörös téglából épült tornyai lángnyelvekként csapnak fel az ég felé, és jól kiegészítik egymást a közvetlen közelükben magasodó neogótikus harangtoronnyal. Odabent nénike vigyázta a perselyt. Menjünk tovább. A városi egyetemet 1579-ben Báthory István erdélyi fejedelem alapította. Ez volt Közép-Európa első legnagyobb ilyen tanintézménye. Érdeklődésünket elsősorban a Foucault-inga keltette fel (Budapesten a Gellért-hegyen lévő Sánc utcában, az Uránia Csillagvizsgálóban is működik egy ilyen). Általa igazolták a Föld forgását. A toronyba a felfelé törekvő ember számára jelentős kényelmetlenséget okozó szűk csigalépcső vezet. Az egyik gerendán szárnyai vége közt könyvet nem tartó kőbagoly gubbaszt. Itt látható az inga. Aki elszántabb nálunk, és képes napi nyolc óránál többet egyfolytában várost nézni, annak javaslom a központi épület első emeletén lévő auditórium (a folklór élet szürreális freskói), és a Szent János-templom felkeresését (belső szerkezete állítólag elképesztő látványt nyújt).

A tágabb értelemben veendő dimbes-dombos óvárost a város sík területétől keskeny folyó választja el. Az Uzupis negyed szélében, a folyam felett átívelő híd közepénél egyedi installáció csalt mosolyt az arcunkra. A víz fölé padot lógattak be úgy, hogy a rajta helyet foglaló ember lábszára beleérjen a folyóba. Belváros felőli szélében sétaút veszik a végtelenbe. Vele párhuzamosan szemre kimondottan tetszetős házak nőttek ki a földből. Ahogy a minket útba igazító helyi erő nagyot sóhajtva mondta: sok-sok euró az ára. Már a közeli főtéren nézelődünk. Geminidas-torony. A nyolcszögletű torony neve a litvánok nagyfejedelmének nevére utal. Sikeres politikája révén nemcsak megvédte országa függetlenségét a német lovagrendek ellen, de területét a mai Ukrajnáig kitolta. Felvonóval is bevehető, de a folyó felől, előbb egy homlokizzasztó kaptatót követően, fából ácsolt deszkalépcsőkön jutottunk fel a torony tetejébe. Ami nem tetszett fent, hogy további két emelet magasába jutásért már fizetni kellett. Dob pereg a főtéren. Nosza, siessünk oda. Kissé lihegünk ugyan, de mire odaértünk, az általunk katonai főiskolásoknak tartott osztag még egy jottányit sem mozdult. Figyelembe véve a várható menetirányt, előresiettünk és beálltunk hangfelvételre. Vezényszóra indult a menet. Pergett a dob, ahogy kell, de a mikrofon előtt jobbra irányt vett a fiatal derékhad. Felkészültségükről adhattak számot a főparancsnok előtt. Igen ám, de közelben a székesegyház harangtornya, és hamarosan 14 óra. Lesz, ami lesz. Ismét beálltam hangfelvételre. Aki erre jár, mindenképpen jól jár, mert reggeltől estig minden órában megszólal a nagy harang. A sorból nem maradhatott ki a Bazilika sem. A jelentős kiterjedésű belső tér akusztikája kedvező lett a halk hangok, zörejek felerősítésére, visszhangoztatására. Odabent egy fiatal pár is tartózkodott. Talán fekete humorból, felém közeledve, fölöslegesnek gondolt zajongással hívták fel a figyelmet magukra. Ebbéli kópéságuknak megörültem, mert csak akkor lesz értékelhető a felvétel, amennyiben a hangerő nem halkabb mínusz 35 decibelnél. Így utólag is, köszönet érte.

A Hajnal kapu bevételére a szállásról indultunk. Mivel a kiindulópont helye nem képezte részét a turistatérképnek, ezért nincs mit veszteni alapon vágtunk neki. Ennek lett eredménye, hogy turisták által érintetlen lakóövezeteket ismerhettünk meg, a máskülönben fölöslegesen megtett két kilométer révén. Mivel szeretünk gyalogolni, oda se neki. A műtárgy érdektelen látványa csalódást okozott. Oldalában magyar vonatkozású és nyelvű emléktábla, melyet az 1956-os forradalmárok tiszteletére helyeztek el.

Három egymástól eltérő apróság színesítette a nap további részét. A Macska kávézó kirakatában macskakosárban unalmukban ásítozó molett cicák. A doromboló, terápiás célzattal kihelyezett jószágokat kedvükre simogathatták a feketéjüket szürcsölgető vendégek. Fekete alapon ragyogó aranyarcok plasztikával hívta fel a figyelmet magára a Dráma színház homlokzata. A harmadik: amint az áramszedős troli áthaladt az egymást keresztező felsővezetékek alatt.