Oxigéncső — nyáron fű télen rovar

Pokhara a könnyű túrákat kereső látogatók Paradicsoma, Nepál és a Himalája talán legismertebb turisztikai övezete. A helyi viszonyok között modernnek számító város szubtrópusi klímájú, rizs, kávé, citrus és fűszer ültetvényekkel. Hátterében tornyosul a 6993 méter magas Machhapuchhre (Halfarok), illetve az óriások: Dhaulagiri (8167 m), Annapurna (8081 m), Manaszlu (8163 m). A Himalájába tartó hegymászók gyakran innen indulnak útnak. Mielőtt belekóstolnánk a világ tetejébe, valami más.

Ellátogattunk a Kézműves Központba. Kézi fakeretes szövőszéken siketek szőttek. A cég három hónap időtartamra veszi fel a jelentkezőket, hogy megtanítsák őket a munkafolyamatokra. Ezt követően megpróbálhatnak önállóan boldogulni. Utánuk érkezik a következő csoport — erről szólt a hivatalos tájékoztatás. Ezután a bolt felé terelték a csoportot. Egy sál 200 dollár, de akadt selyemszövés 2500 dollárért is. Ezeket aligha a betanításon lévő emberek szőtték, de a bolt bevételéből rehabilitálják őket — hallhattuk. Az egész inkább tűnt pénzvadász shownak, mintsem másnak. Járhattunk menekült táborban is: Nepálban tizenkettő van belőle. Mint ismert, jó pár évtizede Kína rátette kezét Tibetre, ahonnét a lámán kívül további százezrek menekültek el Indiába, Nepálba. Állampolgárságot nem kaptak, de befogadta őket az ország. Kézműves termékek árusításával is próbálnak bevételhez jutni, de én 5 dollárért egy szép hangú bronzcsengettyűt vásároltam. Nepál remek lehetőség a hangtálak beszerzésére: hogy közülük melyik a gépi vagy kézi gyártású, arról nincs ismeretem.
Sokak vágya a Mount Everest megmászása vagy legalább az alaptáborba való eljutás. Átlagban a hegymászók fele ér fel a csúcsra, a többiek útközben feladják: 7500-8000 méter között, a lecsökkent oxigénszint következtében, a hegymászók elkezdenek fulladni, a test pedig sejtről sejtre sorvad. A legfiatalabb sikeres csúcstámadó egy tizenhárom éves amerikai fiú, a legidősebb egy nyolcvanas japán férfi. Mindkét elgondolásnak van könnyebb, és olcsóbb módja is. A Katmanduból induló Mount Everest repülésen a nyolcvan személyes járaton nyolcan utaztak. Kapacitáltam rá Katit, de a túlárazott fakultatív program árától elszörnyülködött: 75 dollár helyett kétszázötvenet kért az iroda. A Pokharából induló és az alaptáborba tartó helikopterutat az alapár duplájáért, 500 dollárért adta. A repülésről visszaérkező társak elmeséléséből tudom, hogy a repülőgép a nyolcezres csúcsoktól mintegy 30 kilométerre délre húzott el oda-vissza. A Csomolungmát nem kerülte meg, mivel a hegyóriás túloldala már a Kínai Népköztársaság területe. Az eléjük táruló látványt hogyan másként is illethették volna, mint: fenséges. A helikoptertúrán részt vevők is sikerrel jártak. Az 5364 méter magasan lévő alaptábort december első felében hómentesen találták. A négyezer méteres emelkedés miatt nem árt az óvatosság: kiszállást követően pár percet érdemes a légi jármű mellett tartózkodni, mert a leszállóhelytől nyolcvan lépcsőfok vezet fel az alaptáborba. Voltak, akik koordinációs problémáról számoltak be, másvalakit a végén két oldalról karon fogva kellett visszakísérni a járműhöz. Az alaptáborban puritán barakkok lettek felhúzva, amelyek egyszeri alvásra szolgálnak. Amíg felfedező útjukat járták az emberek, addig a kantinban megreggelizett a pilóta. Érdekesség, hogy menet közben a légi jármű vezetőjének orrába oxigéncső van bevezetve. Pár évtizeddel ezelőtti állapothoz képest, a közeli gleccser 800 méterrel feljebb ér véget. Az alaptábor mellett levezető moréna kőfolyama mély árkot képez: ennek vonalában érkezett meg a helikopter. A nyolcezres ormok arrébb vannak még, de kézzel fogható távolságban élik meg a tábor területén kószálók. Hogy egyik-másik hegy tetejébe merre tovább, a laikus számára nem világos, mert kitaposott ösvényt nem látni semerre sem.

A Himalája egyik népcsoportja a serpák. Nekik évezredek alatt eszük ágában nem jutott a lakhelyüknél kétszerte magasabban lévő csúcsokra felmenni: minek is? A hópalásttal fedett hegyekből inkább a színpompás alsóbb vidékekre kívánkoztak néhanapján. 1850-ben jelentek meg a hegymászó úttörők, az angolok. Kezdetleges felszereléseik, mint utólag kiderült, nem is voltak olyan hitványak. Évtizedek alatt lépésről lépésre jutottak egyre feljebb. Ekkoriban kerültek képbe a hegyi emberek, és váltak teherhordóvá, majd napjainkra hegyi vezetővé (7 kg pluszterhet vállalnak be). Mint közismert, 1953-ban egy amerikai férfi jutott fel elsőnek serpája segítségével, a világ legmagasabb csúcsára. Negyed órát tartózkodtak odafent — egyedül képtelen lett volna feljutni. Bár a tetőt több méter vastag jégpáncél és hó fedi, hivatalos magasságát ennek tetejében mérik, amely jelenleg 8848 méter.