177. OTTHAGYTAK MAGAMRA – jópofa történet (1972)

Felsős koromban került sor az első szemműtétre. Előzetesen kikérte véleményemet a doki:

– Szívesebben operálnálak altatás nélkül – mondta tárgyilagosan –, de ez a te döntéseden fog múlni. – Mivel nem akartam kisfiúnak látszani, beadtam a derekamat. Nagyfokú bátorság kellett hozzá. Az érzéstelenítő injekciót a szem körül három különböző helyre szúrta be. Aközben még a félbevágott zabszem sem fért volna be a hátsóba. Mindezek után a műtét többé-kevésbé könnyen felejthetőnek bizonyult.

Három hét múlva térhettem vissza az osztályba. Diáktársaim egy része érdeklődve körém csoportosult. Vehemensen magyaráztam, a mindkét szememet érintő beavatkozás lényegét. Azt még úgy ahogy elhitték, hogy a szememen ollóval rést vágtak, de amikor azt fejtegettem, hogy a lyukat a végén tűvel és cérnával összevarrták, arcukon széles mosollyal meg a rászedettség fanyar érzésével szétszéledtek.