177. OTTHAGYTAK
MAGAMRA — jópofa történet (1972.).
Felsős koromban
került sor az első szemműtétre. Előzetesen kikérte véleményemet a doki:
— Szívesebben
operálnálak altatás nélkül — mondta tárgyilagosan — de ez a te döntéseden fog
múlni. Mivel nem akartam kisfiúnak látszani, beadtam a derekamat. Nagyfokú
bátorság kellett hozzá. Az érzéstelenítő injekciót a szem körül három különböző
helyre szúrta be. Aközben még a félbevágott zabszem sem fért volna be a
hátsóba. Mindezek után, a műtét többé-kevésbé könnyen felejthetőnek bizonyult.
Három hét múlva
térhettem vissza az osztályba. Diáktársaim egy része érdeklődve körém csoportosult.
Vehemensen magyaráztam, a mindkét szememet érintő beavatkozás lényegét. Azt még
úgy ahogy elhitték, hogy a szememen ollóval rést
vágtak, de amikor azt fejtegettem, hogy a lyukat a végén tűvel és cérnával
összevarrták, arcukon széles mosollyal, meg a rászedettség fanyar érzésével,
szétszéledtek.