177. OTTHAGYTAK MAGAMRA — jópofa történet (1972.).

Felsős koromban került sor az első szemműtétre. Előzetesen kikérte véleményemet a doki:

— Szívesebben operálnálak altatás nélkül — mondta tárgyilagosan — de ez a te döntéseden fog múlni. Mivel nem akartam kisfiúnak látszani, beadtam a derekamat. Nagyfokú bátorság kellett hozzá. Az érzéstelenítő injekciót a szem körül három különböző helyre szúrta be. Aközben még a félbevágott zabszem sem fért volna be a hátsóba. Mindezek után, a műtét többé-kevésbé könnyen felejthetőnek bizonyult.

Három hét múlva térhettem vissza az osztályba. Diáktársaim egy része érdeklődve körém csoportosult. Vehemensen magyaráztam, a mindkét szememet érintő beavatkozás lényegét. Azt még úgy ahogy elhitték, hogy a szememen ollóval rést vágtak, de amikor azt fejtegettem, hogy a lyukat a végén tűvel és cérnával összevarrták, arcukon széles mosollyal, meg a rászedettség fanyar érzésével, szétszéledtek.