Vidám napot / ott hagytak magamra...,

Jópofa történet gyerek koromból — szerencsére bevillant.

Felsőbe jártam már, amikor első ízben szemműtétre került sor. Előzetesen kikérte a véleményemet a doki: — Szívesebben operálnálak meg éberen, de ez a te döntéseden fog múlni. Mivel nem akartam kisfiúnak látszani előtte, ráálltam a javaslatára — nagyfokú bátorság kellett hozzá. Az érzéstelenítő injekciót három különböző helyre szúrta be a szemem környékén: aközben még a félbevágott zabszem sem fért volna be odalent. Mindezek után a műtét könnyen felejthetőnek bizonyult.

Három hét múlva térhettem vissza az osztályba. Diáktársaim egy része érdeklődve körém csoportosult. Vehemensen magyaráztam el a mindkét szememet érintő beavatkozás lényegét. Azt még úgy ahogy elhitték nekem, hogy a szememen ollóval vágtak rést, de amikor azt fejtegettem előttük, hogy a lyukat tűvel és cérnával összevarrták a végén, arcukon széles mosollyal meg a rászedettség érzésével, szétszéledtek — és ott hagytak magamra.