Vidám napot / örök rejtély marad előttem...,

A valós időben nem több egy óránál — és mégis.

Péntek, délelőttös műszak, letelt a munkaidő, és bementem az öltözőbe. Jólesően ültem le: egy hét Pozsonyban — februári sörözés a haverokkal, utána pedig egy hét a szemészeti klinikán, ahol egy új szemcseppre fognak átállítani. Két hét lazítás következik, amitől egyszeriben feldobódtam. Lassacskán tenni-venni kezdtem magam körül. Eközben azon kaptam magam, hogy úgy készülődök el innen, mintha soha többé nem térnék ide vissza dolgozni. Lazára vettem a figurát, és mint, aki a helyszínről valóban véglegesen távozni szándékozik, olyan hangulatban készülődtem a továbbiakban. Menetkészen álltam. Előbb a férfi öltözőbe néztem vissza az ajtóból, majd az áruházból kilépve az üzlet belsejére, az utcán pedig jó távolról az üzletre. Jókedvűen bandukoltam a lakótelep közepén lévő HÉV-állomás felé. Amikor az aluljáróba megérkeztem — talán még emlékezhettem az újsütetű hóbortomra, de a helyi érdekű vasúton utazva már egészen biztosan kiröppent a fejemből.

A pozsonyi sörözés annak rendje és módja szerint kipipálva, de a szemészeti klinikán a tervezetthez képest másként alakult az ábra. Az új szemcsepp nem váltotta be a hozzá fűzött vérmes reményeket, mi több, hamarosan a műtőasztalon találtam magam. Ettől nem estem letargiába — a soron következő operáció következett — még a műtét után pár nappal bekövetkező, a kötőhártyáról injekciós tűvel való vérleszíváson sem akadtam ki, viszont ezt egy súlyos orvosi műhiba követte.

Hiába jeleztem a szakorvosnak, hogy milyen rendellenességet észlelek magamon, ő ahelyett, hogy réslámpával átvilágította volna a bal szem kocsonyás törőközegét, szemmel ránézett a műtéttől erősen véreres szememre, és ezzel letudta a dolgot: péntek délután öt lehetett, és igyekeznie kellett az óvodában lévő gyerekéért. Mindennek tetejébe, a hétvégén az ügyeletes orvosoknak és a nővéreknek is hiába említettem meg a látásom rohamos rosszabbodását, süket fülekre találtam.

Az üvegtest — a szem belseje — telefolyt vérrel — ennek következtében a pupillán át érkező fényt a retina nem észlelhette többé. Mivel a jobb szememre akkor már csak fényt láttam, elvesztettem a tényleges látásomat: a galiba a bal szememmel történt.

Hosszú és küzdelmes út vezetett el a müncheni szemklinikához — ennek tengeri kígyó hosszúságú és szövevényes történetét nem elevenítem fel — mert az üvegtest bevérzés eredményes megoperálása fejlett orvostechnikát igényelt: a műtét sikerült. Mivel mindettől függetlenül leszázalékoltak, soha többé nem kellett visszamennem a boltba dolgozni.