Vidám napot / önkéntes gumibotozás...,

A múlt margójára.

A rendszerváltás óta aligha lehet önkéntes rendőrnek beállni: manapság polgárőrnek lehet jelentkezni. Akiről most megemlékezek, ő egy szakközépiskola igazgatója volt: oda jártam négy évig. A mi osztályunkat nem tanította a fehér köpenyes zömök ember. Ő nekem soha nem volt szimpatikus. Valamiért semmilyen pozitívumot nem néztem ki belőle. Amikor megtudtam róla, hogy egyúttal önkéntes rendőr is, maradék esélyét is elveszítette velem szemben. Csak miután kiballagtam a suliból vált ismertté előttem, hogy mekkora papucsférj. Természetesen, ez, se nem osztott, se nem szorzott, vele kapcsolatban. Más viszont, igen!

Ha nem is gyorsan, de valahogyan csak eltelt az a bizonyos négy év. Bár a tanulásba nem rokkantam bele, de az érettségire tudatosan és tervezetten felkészültem. Kidolgoztam a tételeket, és amennyit képes voltam bebiflázni belőle, megtettem. Tiszta lelkiismerettel kezdtem bele. Mindegyik számadás után éreztem, valamilyen szinten sikerült megfelelni. Hogy a többi osztálytárs mennyi energiát fektetett bele az utolsó számonkérés sorozat teljesítésébe, csak vélelmezhetem, hogy egyikük sem vette félvállról. Tény, hogy a tárgy ötös tanulója is mélyen a tudása alatt teljesített vagy valaki belenyúlhatott egy számára életveszélyes tételbe, de ezek természet szerű velejárói.

Az osztályfőnök utolsó felvonásként kiosztotta az érettségi bizonyítványokat. Mindegyikőnk kézbe kapta az elbocsájtó szép üzenetet. Már szétszéledtünk volna a felnőttek ránk váró ismeretlen világába, amikor szót kért a mindig vértolulásos fejű diri. A pedagógus a sárga földig lehordta az egész osztályt, hogy: mekkora szégyent hoztunk az iskolára! Hüledezve vettem tudomásul tébolyodott szóbeli gumibotozását, és azon gondolkodtam aközben, hogy: vajon ilyen módon szeretné-e szép emlékként bennünk életre szólóan megörökíteni az itt töltött négy esztendőt?

Ma sem értem ostoba viselkedésének okát, ha csak nem azért mondott ilyeneket, mert valóban az volt. A kiballagás után közel negyven év elteltével újra összejöttünk az osztálytársakkal: néhányan még emlékeztek mindarra, amit itt most megosztottam veletek.