Olyat mesélnek neki — pálcatánc
Irány a Magas-Atlasz
A következő megállóig a helyiek életéről lesz szó. A hitélettel kezdem. Marokkót lényegében muszlim hitűek lakják. Vallásszabadság lévén, bárki szabadon dönthet vallásosságáról, illetve, hogy azon belül milyen mértékben követi az előírásokat. Utunk során találkoztunk muszlimba öltözött nővel, fején fekete kendőt viselő hölggyel és európai ruhában mutatkozóval is. Tízéves korukig vallási jelek nélküli ruházatot viselnek a kislányok. A nagykorúság eléréséig, szülői ráhatás szerint. Utána mindenki szabadon dönthet róla. A mecsetbe imára csak akkor mehetnek be, ha erre a célra számukra fenntartanak elkülönített helyet – mint arab idegenvezetőnk sejtette, otthon a nő az úr. Naponta ötször hív imára a müezzin éneke. Kötelező elvárás nincs vele szemben. Mindenki elfogultsága, képessége szerint tesz. Az ima előtti bemosakodás, és további rítusok vonatkozásában, például akit egészségi ok vagy más probléma gátol benne, az előírásból könnyítést kap. Oktatás. Kétféle iskolatípus létezik, a muszlim és a világi. A szülők feladata dönteni róla. A kisiskolásoknak délelőtt négy órájuk van, késő délután további kettő. Nincs sok tantárgy. A tanítás színvonala változó. Tizenkét éves kortól magasabb szinten folytatódik az oktatás. A tehetséges gyerekek főiskolára, egyetemre járhatnak. Az iskolai oktatásból nincsenek kizárva a lányok. A berber közösségekben jelentős az írástudatlanság. Ennek felszámolása érdekében az iskolától távol lakó gyerekeket a tanintézménybe iskolabusszal szállítják. A kiszuperált négykerekűek az Egyesült Államokból, Spanyolországból és Franciaországból érkeznek adományként. Fontos állami cél az analfabetizmus fokozatos felszámolása, a gyermekszaporulat csökkentése, valamint a berber emberek kisebb településre, városba történő bevonzása. Ennek egyik szembetűnő jele a városokban egyre nagyobb számban megjelenő berber lányok, akik aligha vágynak vissza a jelképes középkorba. A beilleszkedés nehézségeiről nem szabad megfeledkezni. A két világ között túl nagy a kontraszt. A magas szintű egészségügyi ellátórendszer működik, de az alacsony jövedelmű emberek számára lényegében elérhetetlen. Eklatáns példa, hogy a marokkói fogtechnikusok az államtól engedélyt kértek és kaptak foghúzásra. A döntés ellen élénken tiltakoztak a fogorvosok. A bazárban bárki fogát aprópénzért kihúzzák, és ha éppen az utolsót távolították el, a dobozból használt protézist túrhat a kuncsaft. Szorosan idetartozik a nyugellátás. Marokkóban létezik a nyugdíj intézménye. Az utolsó hét év keresetének 70 százaléka a nyugdíjalap. Ebből következik, hogy lényegében csak a közalkalmazottak és a tehetősek reménykedhetnek benne. 2022-ben az átlagos jövedelem háromszázötven euró volt. Létezik a többnejűség. Két alappilléren nyugszik. A férjnek igazoltan olyan gazdagnak kell lennie, hogy képes legyen egyforma életszínvonalon eltartani a feleségeit. A másik, ami a sorban az első, a további feleségekhez az elsőtől engedélyt kell kérnie. Amennyiben ettől elzárkózik az asszony, kútba esett a terv. A hűtlenség. Amennyiben az asszony tudomására jut, hogy férje jeleskedik a pásztorórák adásában, jogi útra terelheti az ügyet. Számára pozitív végkifejlet esetén a hatóság hat-tizenkét hónapra a forgalomból kivonhatja a családfenntartót. A fordított eset sem úszható meg utózönge nélkül. Mivel hamarosan visszaérkezünk a körutazás kiindulópontjához Marrakeshbe, ezért hasznos megismerkedni a szokásjoggal. Amennyiben helyi embertől kér segítséget a turista, fizetnie kell érte. Hívatlan jelentkezők is ajánlkoznak alkalmi segéderőnek, határozottnak kell lenni velük szemben. Ha valamilyen produkciót fotózunk, netán hangfelvételt készítünk róla – még ha távolról is –, hamarosan megjelenhet a pénzbeszedő kolléga. Néha nehéz lerázni őket, máskor könnyebben megy. Mindezekre érdemes előre felkészülni, mert ellenkező esetben könnyen elronthatják az utazás élményét.
Marokkóba érkezésünk délutánját, az utolsó előtti nap délutánját és az utolsó nap délelőttjét Marrakeshben töltöttük. Ez az idegenforgalom központja. Berber gyógyszertár. Hivatalos állami tanúsítvány igazolja, hogy az itt kínált termékek természetes alapanyagból készültek. Minden bajra kapható varázsszer. Tar fejre is akad kencefice, de nem hozott lázba. Hogy mi a szerek alapja? Az argánfa termése, a dió. Annyira imádják a kecskék, hogy a fa tíz méter magasába képesek felmászni érte. A termést megeszik, a magot kiköpik. Az erre szakosodott emberek összegyűjtik, és az átvételi helyen leadják. Érdekességnek megemlítem a Marokkóban őshonos agávé növényt, melynek leveléből hosszú és vastag rostszálakat lehet előhúzni. Ha három szálat összesodrunk belőle, emberi erő nem képes elszakítani.
A nemzetközi repülőtér közelében közkedvelt park. Közepén
hatalmas medence. A Közép-Atlaszból csatorna segítségével vezették bele a
vizet. Az emberek vízfogyasztásán, és a növények locsolásán túl, másra is
felhasználták. A régi időkben, amikor még az Ibériai-félszigeten hadakoztak a
mórok, előbb át kellett kelniük a Gibraltári-szoroson. Nem gigászi a távolság,
mindössze
Nézzünk szét az utcán is. A járda mellett több teve taxi kínálja szolgáltatását. Aki másféle fuvar után vágyik, hintóval is körbevitetheti magát a belvárosban. A Covid19 járvány idején elmaradtak a turisták. Elfogyott a pénz. Nem volt miből etetni a paripákat. Közülük rengetegen a mészárszéken kötöttek ki. A buszokon a turistákon kívül csak marokkói nők utaznak. Sokatmondó utcakép: a motor tankján ül a kisfiú, az ülésen a férj és az asszony, aki hóna alatt szorongatja a porontyát. A marokkói nők többsége kimondottan szemrevaló teremtés. Állítólag nem magukba forduló típusúak.
Szétnéztünk egy végtelenül kövér pasa palotájában. Viccelődtünk rajta, sok kárt nem tehetett az ágyasaiban, ha azok látszólag pajkosságból, kacérkodva tovalibbentek előle. De a kedves mama szeme mindenkin rajta volt, és ha kiderült ez meg az egy-egy kitartottról, hosszabb időre kikerült a körforgásból. Egyébként megérte simulékonynak lenni, mert a pasa mindenkiről gondoskodott.
A város kétarcúsága szinte bárhol tetten érhető, még a legmodernebb városrészekben is. A főútvonal mellett pár méterre, a pálmafa tövében kartondobozból kalyiba. Földön ülve zsugáznak, trécselnek a tengődők. Földszintes ház udvarában hatalmas szemétkupac, melyet reménykedve túrnak a guberálók. Az Európában hallott müezzin imára hívó énekeihez képest az itteni hangulata nem érte el az ingerküszöbömet. A temetők az utolsó hantolást követően negyven évvel felszámolhatók, de a szentek sírja örökre megőrizendők. Jena El Fna tér. Ikonikus helyszíne nem csak Marrakeshnek, hanem egész Marokkónak is. Kirakat ez, de hogy kinek-kinek melyik változatban, azt mindenki döntse el saját maga. Mi kétszer jártunk ott Katival. Egyszer kora délután, másodszor naplemente táján. Aki a városban tartózkodik és lehetősége nyílik éjszaka kijönni ide, ne mulassza el. Ez egy olyan autentikus hely, melynek nincs párja a világon. Hihetetlenül felturbózott, varázserővel ható kirakodóvásár. Mindenkit magába szippant. Legális és zugárusok eldorádója. Kapható itt minden, még az is, ami nincs. Idejön a helybéli analfabéta, ha hivatalos iratot szeretne készíttetni. A mesemondónak is meg van a kuncsaftköre. Ha az asszony unja a férj otthoni meséit, itt olyat mesélnek neki, mely biztosan elnyeri a tetszését. Más furcsaság is adódott. Találkozhattunk Lionel Messi alteregójával, a 10-es mezbe bújtatott, láncon tartott berber makákó alakjában. Bábeli zenei hangzavart keltenek a transzba esett dobosok, a török sípot fújó berberek, és akik mindenféle más hangkeltő eszközzel megpróbálnak pénzhez jutni. A kottát nem kell ismerniük, a hasistól is lehet kreatívan játszani. A nagy bámészkodás közben majdnem ráléptünk egy kakaós csigára emlékeztető valamire, mely csak azért tűnt fel, mert a közelében álló arab férfi török sípot fújt keményen – inkább támadt kedve a csörgőkígyónak szundikálnia, mintsem kígyótáncot lejteni.