12. Olyan mint Catania —
Szicília (2022)
Vajon mi ejthet rabul Szicíliában? — a maffia, az
Etna, netán valami más. A 20. századi Cosa nostra – fiatal siracusai
hölgyinformátorom szerint, már a múlté. Szél kergette esőfelhőbe rejtőzött
előlünk, az Etna. A sziget keleti részét, Catania tágabb környezetét jártuk be,
a feleségemmel.
Cataniának nincs óvárosa, Catania az óváros. Az
idelátogató utazó, vagy a háta közepére sem kívánja többé, vagy beleszeret.
Kiemelkedő nevezetességről nem beszélhetünk, mert az igazi látnivaló a város.
Jelene egyben a múltja is. Az épületeket nem felújítják, hanem renoválják. A
kicserélt nyílászárók beleolvadnak a homlokzatba. A régi járdák keskenyek. A
kapubejárónál az utcaszintbe belesimulnak. A 3 méter széles
sikátorban az egymással szemben lévő lakások erkélyei szinte összeérnek.
Száradó ruhák az utca fölött, az erkélyeken, de még az épület kapuja előtt a
járdán is. A házak építőanyagának része a lávakő, köszönhetően a várostól
látástávolságban lévő, aktív tűzhányónak. A közművek gyakran a falakon kívül
futnak, a különböző termékek egy blokkban várnak bekötésre. 2 olyan emberrel is
találkoztunk, akik az utcán kezükben teli vizesvödörrel tartottak hazafelé. A
szemét az utcán hever, összegyűjtve vagy szélhátán lavírozva. A régi házakat
kisebb, zárható tetejű begyűjtő autó járja. Rakterébe a szemeteszsákokat, a
dobozba kitett hulladékot, kézzel dobják bele a kukások. A lakótelepi házak
előtt legördíthető tetejű fémtároló. Mellette helyhiány miatt 100 teli
szemeteszsák egyberakva. Frekventált helyen a járda szélében műanyag
hulladékgyűjtő edények sorakoznak. Az utcák után következzenek az üzletek. A
főútvonalaktól eltekintve, többnyire családi boltok várják a vásárlókat. Az
áruért akár 50 százalékkal többet is elkérhet a kereskedő, mint amennyit az
üzletláncokban a pénztárnál hagyhatnánk érte. Meghatározó attrakció a 2
szabadtéri piac. A főtér mellett utcákon át nyúlóan reggeltől kora délutánig,
zöldség-gyümölcs és halpiac zsibong. A legnépesebb és legelszántabb
kereskedőhad szombatonként sorakozik fel. Az árak itt is drágábbak, mint a
szupermarketekben. A halárusok a leghangosabbak. Halkóstoló 5 euró,
osztrigakóstoló 3 euró. Megkérik az árát. Néhány 100 méterrel távolabb
zsibvásár. Fél eurótól 6 euróig kínálja portékáit a turkáló szekció. De akadnak
vadonatúj cuccok is. Első számú árudömping a ruházat és a cipő, valamint a
konyha ezernyi kelléke. Két kitelepült gyors varroda emelte tovább a
színvonalat. Szót érdemel a mindkét piacra érvényes zárás módja. 14 óra előtt
az eladásra szánt termékeket gyorsan összeszedik az árusok és a szétszedhető
pultokkal együtt bepakolják a dobozos autóikba. Negyed óra. Volt piac, nincs
piac. Az utcatakarítók már söprik is a járdát. Még egy érdekesség a témához. A
Deco élelmiszerüzletben mosdó üzemel. A régebbi olasz filmekből kiindulva
gondolhatnánk, hangosak a szicíliaiak. Ez tapasztalatom szerint nincs így.
Szegény emberek laknak errefelé, de erőn felül adnak magukra. A nők ápoltak, a
férfiak is kitesznek magukért. Divatszín a fekete. Sokatmondó, csupa harsogó,
nevető, jókedvű lurkóval találkoztunk. De nem mehetünk el szó nélkül a
hajléktalanok mellett. A forgalmas főútvonal árkádsora alatt csillag nélküli minősítésű matracszálló. Több mint lehangoló.
Kéregetnek, de nem erőszakosak. Erőteljesnek látszó fiatalok is növelik a
létszámot. Nincs hiány templomból sem. Egyikben teljesen kiakadtam. A
templomhajó közepén a fal mellett, gyertyát euróért árusító automata üzemelt.
Eszembe jutott a bibliai történet, amikor a kufárokat a templomból kikergette
Jézus. Hiába, ezen a fronton sincs új a nap alatt. A másik istenházában gyertya
formájú műanyag lámpasor világított. Ez sem nyerte el a tetszésemet, de ez
hagyján még. A harmadik szentélyben az esti misén ketten vettek részt. Tetejébe
pénzért felmehetünk. A magasból hiteles cataniai tetőrengeteg témájú képet
lehetne vászonra vinni. A magasból szálljunk alá a szent anyaföldre. Szólni
kell az utcácskákat megszakító hangulatos terekről. Akár van rajta árnyékot adó
fa, akár nincs, kora délután életkortól függetlenül, idegyűlik össze a helyi
közösség krémje. Márványpadokra ülve beszélgetnek, játszanak valamit vagy csak
szemre veszik az arra járó idegent. Speciális járgányából itt árul gombócos
fagylaltot az olasz Bagaméri, Claudio bácsi. További hangulati elemnek és utcaárnyékolásra
is kiváló, az emeletes házak között, az egymáshoz fűzött, szétnyitva
kihelyezett színes esernyőtenger látványa. Hogy mennyit kell catania
belvárosában várakozni egy- egy kuncsaftra, nem tudom. De azt igen, hogy az
örök női iparágat errefelé is űzik. Szavahihető magyar informátorom szerint,
többségük a bevándorlók közül kerül ki. Ritkán találkoztunk utcazenésszel.
Fúvós, dobos és olajos hordóból készített hangszeren játszottak. Kimondottan
hiányoltam őket. Az ókori színházra kifüggesztett tájékoztatótábla szerint,
2014-2020 között felújításra fog sor kerülni. Nem
kapkodják el az olaszok. A Bellíni színházat a véletlen sodorta elibénk,
melyhez üveglépcsőházat építettek — ez tűnt fel Katinak. Catania hírvivőjét
másként is megtisztelte a város. A hatalmas Bellíni kertet autóforgalom járja
körbe. Hatásáról kézzel érintett poros falevél árulkodott. A kertben virágzó
banánfa, virágzata emlékeztetett a papagájvirágéra. A fáról aláhullott narancs
nagy bánatunkra ehetetlen. A filagóriás részben fekete fiatalok zenét
hallgattak. Mások futottak, kerékpároztak, sétáltak. A zöld közepén óriási,
lekövezett, széksorokkal telibe rakott koncerthelyszín. A kertben az aktuális
dátumot minden nap élő virágokból kirakják, mely
távolról is szembeszökő. A legcsodálatosabb flóra mégis egy meredekebb utcában
várt ránk. A flaszter mindkét oldalában 2 méternél magasabb leanderfasor
húzódott. Róla fehér, barackvirág, piros és bordó színű virágzuhatag omlott
alá. A Jón-tenger partján él és virul Catania, szicíliai módra. 2 strand várja
a hűsölni vágyókat. Mi csak az egyiket kerestük fel, a központi vasútállomástól
északra lévőt. Kényszer szülte miniatűr lubickoló.
Pallókon lehet lejutni a tengerig, a mederalj erősen köves. Június közepén a
víz hőmérséklete 20 fok. Vannak olyan napszakok, amikor a levegő páratartalma
40 százalék alá csökken. A központi vasútállomástól állítólag délre terül el a
városi strand, de ügyesen elbújt előlünk. Nem úgy a tengerparton végtelenbe
tartó rozsdaövezet, és az óriási méretű kikötő. 3 vasútállomáson is
megfordultunk, és mindegyikre igaz, rendezett, tiszta. 1915-ben sínre tett
gőzös emlékeztetett a múltra, a főpályaudvaron. A regionális vonatot, amellyel
utaztunk, túlzottan lehűtötték. A kutyákat szájkosár nélkül lehet utaztatni.
Azt már régebben is megfigyeltem, hogy a nagy sebességű vonatok az állomásokon
indokolatlanul sokáig tartózkodnak.
Szerencsére rátaláltunk az Ursini kastélyra, mely
napjainkban a múzeum szerepét tölti be. Belső csarnoka 3 emelet magas, fölötte
további 2 szint. Időszámítás előtt 7. századtól közel 2500 év tárgyi és
művészeti hagyatéka került elénk: kővázák, kerámiák, fatáblák, faragások,
festmények, cserépedények, szarkofágok, padlómozaikok, valamint kő márvány
bronz és vasszobrok. Sokat időztünk a múlt emlékei előtt, melyek közül több is
elismerést érdemelt. Az emeleteken vászonra vitt festmények, némelyike
falméretű. Itt is akadtak hátizsákba kívánkozó darabok. Ilyen helyen
elgondolkodtat az ókor emberének alkotóképessége és a szépre való törekvése, de
előttük ott voltak még a gízai piramisok is. Nem is beszélve a régebbi
leletekről. Mindezek tükrében, mennyire nem becsüljük meg jelenünket, a
világegyetemben betöltött egyediségünket.
Ha már ennyire belemerültünk a történelmi múltba,
utazzunk el az északra lévő Taorminába. A tengerpart mentén kanyarog odáig a
vasútvonal, és tovább. A pályaudvar épülete inkább múzeumra emlékeztet. Festett
díszes mennyezet, kovácsoltvas-cirádás jegykiadó ablakok és vitrinben
kiállított ásatások emlékei az ókorból például kőkorsó, oszlopdísz. A település
fő látványossága a Görög színház, mely a vasútállomásnál több mint 200 méterrel
magasabban található. Ki-ki állóképességének megfelelő módon juthat el odáig:
turistaösvényen felkapaszkodva, kissé lihegve, vagy buszra szállva, pár euróval
szegényebben. Dicséret illeti a vendéglősöket, mert a kínálatot fotón
megjelenítik és az árakat is feltüntetik. Helyben vagyunk. Akkor sétáljunk
vissza az időben. Taormina alapítói a 2. Dionüsziosz alatt véghez
vitt naxoszi öldöklés túlélői. A település alapítója Andromakhosz, a
történetíró Timeosz apja volt. Időszámítás előtt 358-ban ő gyűjtötte össze a
naxoszi túlélőket, és a Tauro lejtőjén megalapította Tauromeniont. A város
számos háború áldozatává vált. Sosem lehetett önálló. Lépjünk beljebb eggyel. A
görög színház, a teatro greco eredetileg görög építésű. Időszámítás előtt 3.
században 2. Hierón uralkodása idején hellén telepesek emelték. A ma is látható
romok a római korban, a 2. században újjá és átépített színház maradványa.
Alkalmas volt gladiátorjátékok megrendezésére is. 109 méter
átmérőjével a siracusai után, ez Szicília 2. legnagyobb ilyen épülete. A
félkörívű nézőtér 5400 főt volt képes befogadni. Sajnos, vagy nem, de ma is
gyakran használják koncertek, opera és színielőadások megtartására. Mondom ezt
fanyalogva azért, mert az amúgy kiváló állapotban fennmaradt műemléket, a
fémlelátókra fabrikált gyermekméretű műanyagszékek és a hangtechnika látványos
jelenléte, végtelenül elszomorító, élményromboló látvánnyá silányítja. Nem úgy
a kerengőről elénk táruló panoráma: az indigókék tenger, a rajta ringatózó
fehér hajók, a vad és sziklás hegyek varázsa, a rajtuk felhúzott házak, a
távolban füstölve égő hegyoldal. Távozásunk idején a színházhoz 10 kerekes
székes érkezett. Mindegyiküket négyen segítették. Ők mindannyian – mint ahogyan
mi is – ingyen látogathatták a műemlékeket, múzeumokat. Elismert festőnk,
Csontváry Kosztka Tivadar is több képet festett a városban például Holdtölte
Taorminában és a híres képét, A taorminai görög
színház romjai címűt is. Már kijöttünk az ókori színház területéről, amikor a
hegyoldalban hosszú lépcsősoron felfelé kapaszkodó embereket észrevette Kati.
Utánuk eredtünk. Odafent kisebb templom. Mennyezete szikla, tehát alá
építették. Hátában ház, amelynek alja szikla. Ez, vagy egy mesterségesen
ellentétesen kifaragott szikla, vagy a természet fejcsóválásra okot adó újabb
remeke.
Cataniától Siracusa délre esik. Buszra szálltunk. A
két város között található az orosz Lukoil olajfinomítója. Az orosz-ukrán
háború következményeként könnyen előfordulhat, hogy akár 10 ezer ember is
elveszítheti munkáját. Kiégett füves dombok, zöldellő citrom és narancsligetek,
szárazságtűrő leanderbokrok, valamint kaktuszfák a tájkép. A városba megérkezve
a régészeti terület mellett elsuhant a járat. A végállomás, a város túlsó déli
végében, a vasútállomás közelében kapott helyet. Nem kockáztattunk. A
végállomáson szálltunk le. Modern városrészen át hosszasan gyalogolva
visszaérkeztünk a sokat ígérő régészeti területhez. Látnivalóit rövid pórázra
fogva sorolom. Siracusában élt és alkotott Arkhimédész. A rómaiak ellen vívott
egyik háborúban, hetvenen túl lelte halálát. Jelképes sírjának fontosságát dór
oszlopoknak kellett volna jelezniük. Helyette a park egyik félre eső
szegletében, fémoszlopon semmitmondó fémtábla, az is helytelen irányba
fordítva. Következett a kőfejtő. Ez barlangok egymásutánja, melyekben a
rabszolgákat szállásolták el. A bejáratokat rácsozat zárta le. Kissé távolabb a
nagy dirrel-durral beharangozott Dionüsziosz füle barlang. Előtte rátaláltunk
egy félig-meddig nyitott barlangra, melynek tetejéből páfrány nőtt a föld felé,
fentről kisebb vízfolyások zubogtak alá. Immár előttünk az emberi fülre
emlékeztető, az üreg 3 emeletnek megfelelő magasságú bejárata. Az összes közül
ez volt a legnagyobb barlang, de odabent semmi extra. Megérkeztünk az egykor 16
ezer fő befogadására alkalmas színházhoz. Tudtuk róla előre, hogy alig maradt
meg belőle valami. Ez stimmelt is, de talán még a taorminai példánál is
gyalázatosabb helyzettel találtuk szembe magunkat: széksorok,
világítástechnikai eszközök, hangfalak tömkelege. Sarkon fordultunk.
Versenypálya hosszasan, 2-3 lépcsősor magasságú lelátó, mely előtt
tovaballagtunk. A Római amfiteátrumot körbevevő kerítéshez érkeztünk utolsónak.
Az épületet részben a sziklás talajba vájták. A térség közepén téglalap alakú
mélyedés. Ide helyezték el a díszlet gépezeteit. A romok látványa elegendő volt
a képzelet számára, hogy az egykori miliőt visszaadja. Ez volt a régészeti
terület fő attrakciója, nem véletlenül. Kilométer távolságban a Santa Lúcia
bazilika. Bizánci kori templom, amely a hagyomány szerint, 303-ban Szent Lúcia
mártíromságának helyén épült. Jelenlegi külsejét a 15-16. században kapta.
Legősibb részei szépen megmaradtak például a kapuzat három, félkör alakú
apszissal. A templom alatt húzódnak Szent Lúcia katakombái. Előzetes
információm szerint, itt tekinthető meg Caravaggio Szent Lúcia temetése című
festménye is. Tárlatvezetővel lemehettünk a sziklába vésett katakombába. A
változatos nagyságú fülkék üresek. A folyosórészek, melyeket bejártunk,
szellősek. A friss levegőről légrések gondoskodtak. Caravaggio festménye
viszont szőrén-szálán eltűnt. Reméljük, csak előlünk.
Szicília fő büszkesége, a manapság és még sokáig
aktív, Etna. Ki ne szeretne a tetejébe feljutni? Mi is így voltunk ezzel, meg
mások is. Vajon hogyan lehet célt érni? A tuti válasz nem is olyan egyszerű.
Először is, Cataniában 2 euróért két megbízható túrabotot vásároltunk. Mibenléte
majdnem hétpecsétes titok: kínai felmosó nyél. A vasútállomás mellett lévő
buszvégállomásról a negyed 9 órakor induló, legfeljebb 2 egymást követő
járattal lehet tömegközlekedéssel célt érni. A 40 kilométerre és 1900 méter
magasan lévő parkolóig tart az út. A központi buszvégállomás szélében üzemelő
Cafe Dakriban a menetjegyet előre meg lehet váltani, de a járatra való feljutás
az érkezés sorrendjében történik. Lehet próbálkozni még: szervezett program
keretében, saját vagy bérelt gépjárművel, elektromos vagy pedálos kerékpárral,
netán gyalogosan. A busz egy hosszabb megállást követően 10 órára ér oda, és 16
óra 15 perckor indul vissza. A retúrjegy ára 12 euró. Legkésőbb a parkolóban
kell az úti cél felől dönteni. Aki felszeretne jutni a
csúcsra, annak muszáj szervezett útra befizetnie. Az 1900 méteren lévő
parkolótól 2900
méter magasig terepjáró kisbusz visz fel, onnan 3400 méter fölé a
nemzeti parkos túravezetővel kell haladni. A teljes út ideje 6 óra. A
tömegközlekedés csontra kiszámítva. Szerintem, a 2500 méteren lévő
menedékháztól is lehet szervezett úttal a hegy magasába jutni — előzetesen
érdemes utánanézni. Ott már vannak kráterek, forró a talaj, a földből gőzök és
gázok törnek fel. A kéngőzzel könnyen meggyűlhet az ember baja. A parkolótól
nem terepjáróval kétféleképpen lehet tengerszint felett 2900 méterig eljutni.
Ott ér véget a jelképes autóút. Az első 2,5 kilométeren 600 méter szintet
kell letudni (90 perc), utána újabb 2,5 kilométer
következik, 400
méter szinttel. Aki spórolni szeretne erejével, az út
első felét kiválthatja a 6 személyes kabinos felvonóval. A retúrjegy ára 30
euró, egy út 20 euró. A kabinos felvonó felső végállomásánál lévő menedékház
étteremmel is várja az úton lévőket. A parkolónál és a felvonó végállomásánál
is foglalható szállás. Ez jelentősen megkönnyítheti a csúcstámadás
sikerességét. Ellenben még ekkor sem tuti a terv megvalósulása, mégpedig a
kiszámíthatatlan időjárás miatt. A szerencse itt sem nélkülözhető. Az viszont
egészen biztos, hogy aki eljut a parkolóig, 2 krátert is felfedezhet. Az egyik
minimális erőbedobással körbejárható. A másikhoz rövid, de nagyon meredek
kaptató vezet fel. Ez a két lehetőség tömegközlekedéssel gond nélkül
kivitelezhető.
Vajon milyen szerencsével jártunk? Ragyogó napsütésre
ébredtünk. Napközben közel 30
Celsius fokra lehetett számítani a városban. Szokásunk
szerint, idejekorán megérkeztünk a buszmegállóba. Félúton félórás megállót
iktatott be a sofőr — vendéglő mosdóval. Az 1900 méteren lévő parkolóban, szél
esővel időjárás fogadott minket. Nem estünk kétségbe. A felvonóhoz már a zord
időjárási viszonyokhoz igazított ruházatban indultunk. Az erős szél miatt
üresen járatták a kabinokat. A jegyet váltott utasokat terepjáróval
szállították a menedékházhoz. A kisbuszokba függőleges létrán felmászva
lehetett beszállni. Odafent még a parkolóban megtapasztalt fizimiskájánál is
vicsorgóbb pofáját mutatta az időjárás. Erős és viharos szél váltogatta
egymást. Az eső nem hagyott alább. A levegőben meglátszódó lehelet bizonyította
a 7 Celsius
fok alatti hőmérsékletet. Feleségem perverziója, hogy imádja a szélsőséges
időjárási viszonyokat testközelből megélni — itt aztán kiélvezhette magát.
Némelyik turista lábán szandál, másokon vékony pulóver. Nem csak ők fordultak
vissza hamarosan a menedékház felé, de a ruházatilag rendben lévők közül többen
is követték példájukat. A látótávolság folyamatosan változott, 2-10 méter között.
Lényegében felhőben igyekeztünk egyre feljebb. Többen is fel-felköhögtek,
melynek oka a szél hozta kéngőz volt. Az egyik turista arról panaszkodott, hogy
az ő szemét már régóta csípi a kéngőz. A táj holdbéli, mindenfelé fekete
lávafolyások. Éppen olyan, mint Catania: dögunalmas vagy magával ragadó. Embere
válogatja. Feleségem járt már a csúcson. Elszántak voltunk. Mindenki a jelképes
autóúton haladt, mely csekélyen morzsalékos, vonalát leszúrt karók jelzik.
Tempósan haladtunk, mígnem az út szélében parkoló terepjáró nemzeti parkos
sofőrje kézmozdulattal jelezte, idáig és nem tovább. Véleményem szerint 2800
méteren lettünk feltartóztatva. Teljesen értelmetlen lett volna továbbmenni,
meg veszélyes is. Mindig a hegy az erősebb. Lefelé menet már nem fűtött minket
a hegymenet heve. Ruháinkban összébb húzódzkodtunk, de még így is vacogott Kati
foga. Hőháztartás szempontjából a tűréshatár peremén ingadoztam a nyári túraing
és a kapucnis, víztaszító softsell dzseki oltalma alatt. A hátizsák mélyén
vésztartaléknak ultraviola-szűrős, rövid ujjú póló lapult. Szemből egyre
ritkábban érkeztek. Feltűnt a feleségemnek, hogy az egyik távoli kis zugban
növény zöldell. Megálltunk. Kattant a fényképező és
uzsgyi tovább. A menedékház most valóban menedékül szolgált számunkra. Teljesen
átfagyva huppantunk a padra.