Ókori fürdő — füttyögő

Antaljából a Földközi-tenger partján elindultunk Isztambul felé. Pamukkale-i karsztos vidék. Az ókori rómaiak az itteni természetes hőforrásokra alapozva hozták létre híres fürdővárosukat, Hierapolist. A városból nem sok maradt. Itt volt a temetkezési helyük a gazdag római polgároktól a gladiátorokig. Ennél érdekesebb a látványos, különböző természeti képződmények világa, melyet a feltörő termálvíz hozott létre a mészkőben és gipszben gazdag vidéken. A sómedencékben pár éve még csörgedezett a víz. Benne mezítlábasan lehetett gyalogolni. Ez már a múlté. A források vízutánpótlása folyamatosan apad. Hogy mégis legyen valamiféle turistaattrakció, mesterséges medencéket építettek az elmaradó élmény visszacsempészésére. Aki akart, belehasalhatott a vízbe, aki nem, bokáig gázolhatott benne. Háromhónapos babájával anyuka is ott ügyeskedett, igen ügyeskedett, mert nagyon csúszott a járófelület. Fénykorában ötvenezren lakták a települést. Két színháza volt, a belvárosi és a városszéli. Gazdag rómaiak jártak a messzi földön híres gyógyfürdőbe. A halálukon lévő patríciusok előrelátóan szarkofágot készítettek maguknak. Amennyiben hatékonynak bizonyult a fürdőkúra és velejárói, hátrahagyták. Maradva a vízforrásnál. Az ókoriak, ha tehették, szabadtéri fürdőket építettek. Az itteni neve Kleopátra. Nem nagy, de érdekes. A három részre osztott medencébe bővizű forrás zubogtatja a vizet. A termálvíz mélysége beülésre teszi alkalmassá. Az első két meder alja kavicsos, a legtávolabbié ókori kövekkel, oszlopokkal teleszórva. A délszaki növények igazi édenkertfürdőt varázsoltak belőle. Mindketten belegázoltunk a kellemes melegségű vízbe, és a babérkoszorúk hiánya ellenére megdicsőültünk. Egy újabb vágya teljesült a feleségemnek.

Új nap, újabb élmények. Marmarisban a görög Rhodosz-sziget hajóval való felkeresése helyett szabadnapot adtunk magunknak. A százezres várossal ismerkedtünk. A török tengerpart ékköve jelzővel illetik. Egykor hetente több charterjárat szállította ide a nyaralni vágyó honfitársakat. Természetföldrajzi szempontból egyedi a környezet. Az öblöt a szárazföld felől hegykaréj öleli körbe. A viszonylag nagy öböl majdnem teljes szélességét szintén magas hegy zárja el, csekély helyet hagyva a vízfelületről járművel való kijutásra. Igen ám, de ott egy újabb hasonló víz- és hegyfelület duplázza, ahonnan már a nyílt tenger következik. Mindezt részben turistatérkép alapján írtam le. Amennyiben hozzávesszük ehhez, hogy a város és az öböl partja déli fekvésű, már sejthetünk valamit. Itt télen sincs 20 Celsius foknál hűvösebb. Az öböl nyugati részétől egyre szűkebb területen összpontosul a szállodasor. A hajókikötő felé továbbsétálva, kerekes székesek számára kialakított komplex strand. Segítségnyújtásra fiatalember áll rendelkezésre. Szélében tipp-topp mosdó. Egyenesen tökéletes. Természetvédelmi ráutalással, pár méter magas, fehérre meszelt törzsű fa, melynek alacsonyabb ágaira különböző színű nejlonzacskókat aggattak. Véget ért a szállodasor.

A kikötő világa következik. Innen jellemzően 10 órától indulnak a kirándulójáratok például a közeli görög szigetre, Rhodoszra is. A kisebb-nagyobb magántulajdonú vízi járműveknek se szeri se száma. Megérkeztünk a gyűszűnyi óvároshoz, mely magában foglalja a pirinkó várat. Az erődöt Herodotus görög történész írásai említik, aki azt állította, hogy időszámítás előtt háromezer évvel építették. Más változat szerint időszámítás előtt XI–VI. század között. Az épület megjelenése a VIII. századig változatlan maradt. Szulejmán uralkodása idejében újjáépítették. Ebben a formában maradt fenn a mai napig. Helytörténeti múzeum működik benne. Itt említem meg, hogy Törökországban a látássérült kísérőjével együtt lényegében minden történelmi és kulturális helyre szabadjegyet kap. Igazolásnak elegendő a fehér bot felmutatása. Azért akadt olyan hely is, ahol tanakodás előzte meg a kiadandó belépőjegy fajtáját. Mit láttunk a várban? Sorolom: árulkodó történelmi térképek, a régészeti lelőhelyek helyéről; kőkorsók; szobortorzók; cserépedények; három méter hosszú ágyú, a belevaló golyó átmérője 15 centiméter. Az óváros házacskái nem egységesen lettek felújítva, megmaradhattak sajátosságaik. Nem skanzen, hanem lakókörnyezet. Visszafelé sétálva betértünk a bazárba. Fedett piac a belvárosban, ahol utcákon átnyúlóan kereskedők garmadája próbál vevőt fogni. Mindenki markából kicsúsztunk. Ismét a szállodanegyedben vagyunk. Nem itt esett meg, de mégis idekívánkozik. Az egyik autópálya melletti vendéglátóhelyen, mivel nem kértem italt, a pincér idővel meghívott egy pohár üdítőre. Térjünk vissza a jelenbe. A tenger hőmérséklete 25 fok lehetett. A víz nem teljesen átlátszó, melynek okát a jelentős vízi forgalommal, és a szűk öbölkijárókkal magyaráznám. Rövid időre megmártóztam benne, de a kekovai élmény töredékét sem okozta. Másnap továbbálltunk.