167. NYÚLÁNK, IZMOS TEST – testkontaktus (2008)

Feltétlenül javára írandó a Miskolci vadasparknak, hogy tökéletesen belesimul a természeti környezetbe. Itt kezdődött el az állathangok céltudatos gyűjtése. Szent igaz, előzetesen egyetlen egy tigrispitonnal sem szerettem volna testközelbe kerülni, de a lehetőséget felkínálták. A két és fél méter hosszúságú óriáskígyó egy felnőtt emberre teljesen veszélytelen, a négyméteres már rossz óment jelenthet. A természetben akár hatméteressel is találkozhatunk – egy méter tigrispiton nyolc-tíz kiló.

A hüllőházban kezembe nyomták a közel húsz kilós izomkolosszust. Bőrének tapintása semmilyen rossz érzést nem váltott ki belőlem. Nem volt hideg, nem volt síkos, viszont rendkívül sokatmondó az érzete. Testét megszagoltam – nem éreztem semmit sem. Szemüveges barátommal kimentünk a szabad ég alá. Mielőtt a nyakamba akasztottam volna a hüllőt, felsőtestemről lehúztam a pólót – minden porcikáját a bőrömmel akartam érezni. Kezemmel a feje alatti részt nem szorítva megfogtam – biztos, ami biztos. További mozgásában nem korlátoztam. Izomkötegeivel enyhén ráfogott a nyakszirtemre, a lehetőségekhez képest stabilizálta magát. Fejével pár centi távolságból teljes mellkasomat végigpásztázta. Kimondottan élveztem a szoros testi kontaktust. Kapcsolatunk a továbbiakban lazábbá vált.

A fűbe letett hüllő vándorútra kelt. Gyönyörű látvány lehetett, és bár ezt könnyen magam elé képzelhettem volna, de konkrétabb élményre vágytam. Segítséggel rátaláltam a kígyózva haladó állatra. Hirtelen ötlettől vezérelve, jobb kezemmel megérintettem. A hüvelyk és a kisujjam a kígyó oldala mellett függőlegesen helyezkedtek el, a középső három ujjam a tenyeremmel együtt vízszintesen lágyan simult a kígyó gerincéhez. A tenyerem alatt éppen elfért a hüllő, akinek a kígyózó mozgását kétszázhetven fokban vette a bőröm. Fantasztikusan átjött a hüllő összehúzódó és kieresztő izommozgása. Ezzel az ismerettel sokat gazdagodtam.

Mivel hatósági rendelet ekkor még nem tiltotta az óriáskígyók élő állattal való etetését, és mivel ennek esedékessége aznap volt, ilyen tapasztalattal is gazdagodhattam. A préda nem félt a tigrispitontól, mivel nem volt ismerete felőle. Nyugodtan tette a dolgát. Szemmel szinte érzékelhetetlen lassúsággal araszolt a kígyó, de csak akkor, ha a zsákmányállat mozgott. Előfordult, hogy a préda a kígyó felé tett mozdulatot – ekkor fél métert hátravetette magát a hüllő. Komótosan odaért a falathoz. Hirtelen mozdulattal rávetette magát, és gyorsan rátekeredett. A zsákmányállaton egy újabbat akkor szorított, amikor az tüdejéből kifújta a levegőt. Nyelés közben erős szívó hangot hallatott. A táplálékot magához vett hüllőt csak kíméletesen szabad mozgatni, máskülönben az élelmet kiöklendezi.