167. NYÚLÁNK IZMOS
TEST — testkontaktus (2008.)
Feltétlenül Javára
írandó a Miskolci vadasparknak, hogy tökéletesen belesimul a természeti környezetbe.
Itt kezdődött el az állathangok céltudatos gyűjtése. Szent igaz, előzetesen
egyetlen egy tigrispitonnal sem szerettem volna testközelbe kerülni, de a
lehetőséget felkínálták. A két és fél méter hosszúságú óriás
kígyó egy felnőtt emberre teljesen veszélytelen, egy négyméteres már
rossz óment jelenthet. A természetben akár hatméteressel is találkozhatunk —
A hüllőházban
kezembe nyomták a közel húsz kilós izomkolosszust. Bőrének tapintása semmilyen
rossz érzést nem váltott ki belőlem. Nem volt hideg, nem volt síkos, viszont
rendkívül sokatmondó az érzete. Testét megszagoltam — nem éreztem semmit sem. Szemüveges
barátommal kimentünk a szabad ég alá. Mielőtt a nyakamba akasztottam volna a
hüllőt, felsőtestemről lehúztam a pólót — minden porcikáját a bőrömmel akartam
érezni. Kezemmel a feje alatti részt nem szorítva megfogtam — biztos ami biztos. További mozgásában nem korlátoztam.
Izomkötegeivel enyhén ráfogott a nyakszirtemre, a lehetőségekhez képest
stabilizálta magát. Fejével pár centi távolságból teljes mellkasomat
végigpásztázta. Kimondottan élveztem a szoros testi kontaktust. Kapcsolatunk a
továbbiakban lazábbá vált.
A fűbe letett hüllő
vándorútra kelt. Gyönyörű látvány lehetett, és bár ezt könnyen magam elé
képzelhettem volna, de konkrétabb élményre vágytam. Segítséggel rátaláltam a
kígyózva haladó állatra. Hirtelen ötlettől vezérelve, jobb kezemmel
megérintettem. A hüvelyk és a kisujjam a kígyó oldala mellett függőlegesen
helyezkedtek el, a középső három ujjam a tenyeremmel együtt vízszintesen lágyan
simult a kígyó gerincéhez. A tenyerem alatt éppen elfért a hüllő, akinek a
kígyózó mozgását kétszázhetven fokban vette a bőröm. Fantasztikusan átjött a hüllő
összehúzódó és kieresztő izommozgása. Ezzel az ismerettel sokat gazdagodtam.
Mivel hatósági
rendelet ekkor még nem tiltotta az óriáskígyók élő állattal való etetését, és mivel
ennek esedékessége az nap volt, ilyen tapasztalattal is gazdagodhattam. A préda
nem félt a tigrispitontól, mivel nem volt ismerete felőle. Nyugodtan tette a
dolgát. Szemmel szinte érzékelhetetlen lassúsággal araszolt a kígyó, de csak
akkor, ha a zsákmányállat mozgott. Előfordult, hogy a préda a kígyó felé tett
mozdulatot — ekkor fél métert hátravetette magát a hüllő. Komótosan odaért a
falathoz. Hirtelen mozdulattal rávetette magát, és gyorsan rátekeredett. A
zsákmányállaton egy újabbat akkor szorított, amikor tüdejéből kifújta a
levegőt. Nyelés közben erős szívó hangot hallatott. A táplálékot magához vett
hüllőt csak kíméletesen szabad mozgatni, máskülönben az élelmet kiöklendezi.