Nőnemű tűzhányó — vallások szent békéje

Két egymástól jelentősen eltérő varázserő szippantott Dél-Spanyolországba minket: feleségemet a Király útja (El Caminito del Rey), engem a córdobai nagymecset (Mezquita), a mór időszak épített és társadalmi emlékei.

Malaga Trinidad részében, hostelben szálltunk meg. Régi, kifogástalanul felújított épület. Igaz, a második emeletre felvezető kőcsigalépcsővel nem bírtam megbarátkozni: a lift javítás alatt. Szomorúan tapasztalhattuk, hogy például mennyire nem képesek a közös használatú konyhában a megújult bútorzatra vigyázni egyesek. Szobánk erkélye jelképes terecskére nézett. November közepén 18 órára besötétedett, de a gyerekeket csak 21 órától engedték ki a telibe térkövezett utcára játszani. Idősebb őslakók és kerekes székes férfi alkották a kergetőző, társasozó kölykök felügyeleti hátterét. Gyorsan telik a kurta óra. Elérkezett a pizsamafellövés ideje. Egy csapásra kiürült a közösségi tér. 22 órától a mellékutcában öblös férfihangoktól megélénkült a kocsma.

Kissé elviccelődtünk a köztudottan hangos spanyolokon a feleségemmel, akik úgy beszélgetnek egymással, mondjuk a tér egyik szegletében, hogy az átellenes oldalon is érthető legyen. No, mármost. Ha egy anyuka olyasmit mond a gyerekének, amely nem nyeri el a tetszését, a kölyöknek kiabálva kell tiltakoznia, hogy hangerejével is nyomatékot adhasson ellenvéleményének. Ez a hangerőben való fejlődés evolúciós folyamata.

Napi programunkból érkeztünk a szállás elé, ahol többen is összeverődtek. Nem véletlenül. A szállás harmadik emelet nyitott ablakán át kihallatszott, ahogyan egy fiatal nő a párja fejét latinos mentalitással leordítja. Mondandóját sűrűn megfűszerezte a „mamma” címzéssel. Bőven volt benne spiritusz. A férfi katonásan állta a sarat. Amikor a nőnemű tűzhányó vesztett a hevességéből, egy-két csitító megjegyzéssel belekezdett a lángoló nyelv óvatos oltásába. Lépésről lépésre vált be taktikája, mígnem átvette az irányítást. Mesterien csinálta. Végtelen türelem kellett hozzá. Nagyon szerethette tűzrőlpattant babáját. Remélem, lefekvés után megbizonyosodhatott róla. Sajnos nem találkoztunk velük. Mi mással voltunk elfoglalva. A szálláson a sangria és a sandria közötti különbséget elemeztük Katival. A címkék tanúsága szerint mindkét ital jelentős mértékben azonos gyümölcsökből készül. Míg a sangria hétszázalékos alkoholtartalmú ital, íze az édes borhoz hasonlítható, addig a sandria négyszázalékos, ízvilága a habzó boréhoz. A mi szemünk a sangriától csillogott. Aki a fekete péntek alkalmával, hóna alatt a Samsung Oled típusú két méter képátlójú tévéjével tért haza, ezernégyszáz euró helyett kilencszázkilencven eurót hagyva hátra, annak is csilloghatott a szeme.

Visszatérve a városhoz. Késő délutáni sétánk során magas házak között üres telek, ahol gyerekek teniszoktatása zajlott. Látva kezemben a mikrofont, érdeklődve lépett mellénk az edző, de mivel nem kattant fényképező, hagyta a magyar rádiósokat dolgozni. Megismerhettük az iskolából hazafelé tartó gyerekek játszóterezésének életképét is. Amíg minden feszültséget kiadtak magukból a kölykök, addig ugyanazt tették az anyukák is, kedélyes beszélgetésbe csomagolva. Besötétedett, mire beléptünk a fűtött, de a hívektől kongó istenházába. Elsősorban a belső tér akusztikája érdekelt, de meglepetés bármikor adódhat. Ezúttal is így történt, mert a kiírt mise magnóról ment, ráadásul nő celebrálta. A Franco-éra végével jelentősen lecsökkent a templomba járó spanyolok száma. Szinte teljesen eltűntek az apácák is. A spanyol nők viszont fokozatosan kitörhettek a férficentrikus világ elnyomása alól. A templomból kilépve csak óvatosan. Ötszáz euró büntetésre utaló figyelmeztető tábla próbálja az utcák kutyagumi mentességét szolgálni, eredménytelenül. Találkoztunk olyan fiatal és idős hölggyel is, akik szatyorból etették nem csak a városi galambokat, hanem a hullámos papagájokat is. Utóbbiak a csőrükkel megragadott zsákmánnyal már startoltak is a fák sűrű lombozata felé. Tenger ide vagy oda, nem vitás, a csiripelő madarak száma a sirályokét nagyságrendekkel felülmúlja. Ellátogattunk a napsütötte, 23 Celsius fokos személyhajó kikötőbe is. Három utcazenész társaságában a hétemeletes Valletta turistahajó. A tengeri út végén a megmaradt szendvicseket az utcai konténerbe dobálta az alkalmazott a tatról. Malagában járva számtalan hajléktalannal találkoztunk. Másként is lehetne gazdálkodni a fölösleges élelemmel.