31. NINCS RÁ KÉPLET
— megbicsaklott logika (1976.)
Egy pont híján száz
százalékos eredménnyel írtam meg a differenciálszámítás témájú nagydolgozatot —
a képlet felírásában apró hibát vétettem. Az osztályban az enyém lett a
legjobb. Szerettem a számok világát, ennek ellenére nem voltam sikeres
tanulója. A differenciál számítás alkalmazási területe
annyira magával ragadott, hogy a matek órán a témát szivacsként itta az agyam.
Így lett belőle életem legnagyobb tanulmányi sikere. Az eset sokatmondó
logikátlansága: a matek tanár azzal az ostobasággal állt elő, hogy a jeles
dolgozatot padtársam éppen csak kettes teljesítményéről másoltam. A srác
valóban jó volt matekból, de akkor éppen fordítva történt a puskázás. A
pedagógus ezúttal nagyon elszámolta magát.
A számok iránti
érdeklődésem egy óvódás kori példával is igazolható. Hajnal öt után már a Lenin
kőrúton közlekedő villamoson zötykölődtünk édesanyámmal: ő az üzembe én meg a
cég tökmaglerakatába tartva. A Váci úton kattogó ötvenötös villamos pótjai
négyjegyű számokkal voltak megkülönböztetve egymástól. Négyessel vagy ötössel
kezdődtek az ezres számok. A Marx tértől a körvasút hídja utáni megállóig
tartott az utazás. A négyjegyű számokat szép lassan megtanultam leolvasni. A
siker — mert mi másnak is tekinthetnénk — jó ajánlólevélnek tűnt a közelgő
általánoshoz. Mégis, a számtan órák nem úgy sikerültek, ahogy elvárható lett
volna a számokhoz magas fokon értő kisiskolástól.