Vidám napot / nincs rá hasznavehető matematikai képlet...,

Vallom: a valóságot hűen visszaadó végeredményekkel igazolható matematika a csodák csodája!

Középiskolában egy pont híján száz százalékos eredménnyel írtam meg a differenciál számítás tudásról számot adó nagydolgozatot — az enyém lett a legjobb az osztályban — de más említésre méltó kirakatba való tettel nem rukkolhatok elő. Vitathatatlan tény, elsősorban a differenciál számítás tananyag érdekessége, ami magával ragadott — a matek óra alatti figyelmemet teljesen lekötötte — és párosulva a bennem csak ritkán felbukkanó matematika iránt érzett vonzalommal kiegészülve, lett meg a siker. Az eset sokatmondó negatív érdekessége, hogy a matek tanár azzal az ostobasággal kommentálta a számot adás eredményességét, hogy azt a padtársam éppen, hogy csak kettes dolgozatáról másoltam volna le: a srác jó volt matekból, de akkor éppen fordítva történt. Pedig, a számok iránti érdeklődésem egy óvódás koromból származó példával is igazolható.

A hatvanas évek elején a Kossuth rádió négy óra harminc perckor kezdte meg az adását: ezt felvezette a „Vappali, Vappali, mindent lát, szemüvegen át, kutyavalagát” szabadon átírt Rákóczi indulóval. Ezt csak azért jegyeztem meg előzetesen, mert öt után nem sokkal, már a Lenin kőrúton járó egyik villamoson zötykölődtünk édesanyámmal, dög álmosan: ő az üzembe, én meg a cég tökmag lerakatába tartva. A Váci úton közlekedő ötvenötös villamos pótjai négyjegyű számokkal voltak megkülönböztetve egymástól: négyessel vagy ötössel kezdődtek az ezres számok. A Marx tértől majdnem az Újpesti-Vasúti hídig nyúlt az út. Tartalmas időtöltéssé vált a számunkra, hogy a négyjegyű számokat szép lassan megtanultam hibátlanul felmondani. A siker — mert hát mi másnak tekinthetnénk ezt — jó ajánlólevélnek tűnt a közelgő általános iskola számtanóráira.

Aki előre iszik a medve bőrére, könnyen a jópofa bundás áldozatává válhat. Bár még egy pohárka kakaóval sem tettem így, a számtan órák nem úgy sikerültek, ahogy elvárható lett volna egy számokhoz magas fokon értő ovistól.

Én úgy gondolom érett fejjel, amennyiben hátulgombolósként képes voltam könnyedén eligazodni a négyjegyű számok rejtélyes labirintusában, alapvetően nem bennem lehetett a hiba. Kereskedőként a számokhoz kötődtem ugyan, de az már a régmúlt. Amennyiben valakinek akadna a tarsolyában egy spéci matematikai képlet, a számok világában való felsülésem okának igazolására, kérem írja meg az eredményt!