: NINCS MIT HALLANI — már ahogy vesszük (2005.)

Az alkalmasnak gondolt kutyát, mielőtt kiképeznék vakvezetőnek, alkalmasság szempontjából tesztelik. Egyikkritériuma, az erős zajjal szembeni teljes közömbösség.

Szokásos napi körutunkat jártuk a lakótelepen. Az egykori iparvágány és a közút találkozásánál, légkalapáccsal dolgoztak. Mivel hazafelé tartottunk, tudtam, a lakásig a bontás mellett vezet el a legrövidebb út. Kíváncsian vártam, vajon fog-e kerülni?Nyílegyenesen vezetett tovább, és úgy mentünk el a légkalapács mellett, mintha helyében rigó fütyült volna. Voltak más esetek is. A hármas metró Lehel téri megállójában, az indulásra várakozó szerelvény mellett haladtunk. Aközben a sűrített levegőt kieresztette a vezető. Nem csak a zaj ért váratlanul a pisszenésmentes peronon, de éppen a légfék közelében tartottunk akkor. A hatalmas robajjal előtörő sűrített levegő rám hozta a frászt, de Kicsi hulla nyugodt maradt. Kissé másként alakult a helyzet az egyik mellékutcában. A járdán közlekedtünk, amikor a hátunk mögül csendben érkező, megkülönböztető jelzésű jármű szirénája élesen felvisított mellettünk. A szuka megrezzent, de továbbra is gördülékenyen vezetett. A következő eset meteorológiai jellegű. Ciklonerejű zivatar dühöngött a fővárosban. Előbb a távolból — harmadik kerületi rendőrség Tímár utcai épülete — röviddel utána, az Árpád híd pesti hídfője közelében — ez volt a lakáshoz legközelebbi — majd nagyjából a Duna Plázánál, olyan gigászi erejű mennydörgések csattantak fel két percen belül , amilyent emberöltő alatt csak egyszer lehet lefülelni. Olyan volt, mintha két többtonnás acélgolyót hatalmas lendülettel egymásnak ütköztetnének. Hogy akkor éppen mit csinálhatott a német juhász, nem tudom, de nem nyikkant meg, de még csak oda sem jött hozzám érdeklődni.