Nemzetközi kézjelzéssel — vallások szent békéje

El Caminito del Rey. A jeles nap reggelén, miután Malagából elindult a szervezett buszút, elkezdett ömleni az eső. A frászt hozta ránk, nehogy megtiltsák a belépést a nemzeti park területére, mert másnap Córdoba várt ránk. Szerencsére megúsztuk, nem úgy, mint az a négyfős délkelet-ázsiai család, akik mobiljukról nem tudták visszaigazolni a részvételi jegyet, így nem jutottak fel a buszra. Más említésre méltó furcsaság is akadt körülöttük. Zárt sportcipőben ugyan, de zakóban jelent meg az apuka, szandálban és lenge szoknyában a felesége. A nagy kamasz lány és a kiskamasz fiú papucsban. Jól jártak, hogy így jártak. Ardalestől El Chorróig tartott az emlékezetes kirándulás. A buszparkolótól a nemzeti park bejáratáig vezető negyedórás séta környezete előképe lett a ránk váró mesebeli tájnak. Fák sűrűje és alacsony alagutak után helyben voltunk. A bejáratnál fejvédősisakot nyomhattunk a fejünkre. Indulhatott a tizenöt fős nemzetközi társaság. Fiatal hölgy lett a kalauzunk, aki gyakorlatiasnak, és velem szemben figyelmesnek bizonyult. Indulás előtt szemléletesen jeleztem neki, hogy csak végszükség esetén fogom használni a fehér botot: a szabályzat szerint a túraútvonal teljes hosszában szigorúan tilos botot használni. Miért? Gyakran olyan a mesterségesen kialakított útvonal felülete, amelyben például megakadhat vagy beleszorulhat a bot vége, és balesetveszélyes helyzet alakulhat ki. Útközben sok terepőr vigyázta a házi rendet. Egyikőjük eltetette velem a segédeszközt. Eközben a csoportnak ismertetőt tartott az idegenvezető, de szeme sarkából látta az előállt helyzetet. Miután elment a terepőr, ő meg befejezte a mondókáját, odajött hozzánk és nemzetközi kézjelzéssel mutatta, hogy nem normális a kolléga. A Caminito del Rey Via Ferrata. Az El Chorro kanyon falára erősített turistaút alatt a folyó évezredek folyamán 100 méter mély kanyont vájt. 1905-ben adták át. Királyi úgy lett belőle, hogy 1921-ben gátavatás alkalmával vette a túrabotot XIII. Alfonz spanyol király, és a négy év alatt megépített útvonalat végigjárta. Az idők során leromlott műszaki állapotú műtárgyat, négy ember tragikus halálát követően, a 2015. évre teljes körűen megújították. Füllel mindvégig jól érzékelhető, ahogy a mélyben kanyarog a folyó, de az is, amint vonat suhan át a tájon. Történt, hogy az egyik alagútból kirobogott a spanyol AVE nagy sebességű szerelvénye, hogy hamarosan eltűnjön egy másikban. Innentől kezdve a táj egy gyermekien kedves terepasztallá vált számomra. Az ösvény szélessége változó, de egymás mellett két főnél több nem fér el. Felülete lehet fa, fém, kő, márvány és ez utóbbi az, amely komoly problémát okozhat az úton lévőnek. Már az elején eleredt az eső, és bizony volt, aki elcsúszott rajta. A lépcsők kialakítása is változatos, a kényelmesen járhatótól az alig tíz centiméter magasságúig. Rámpák is előfordulnak, egyikük bordázott, a másik teljesen sima. Hídból normál és függő is akad. A terep viszontagsága nemcsak a látássérülttől kíván agymunkát, hanem társától is. Ilyenkor ő nem a tájat figyeli, hanem hogy a partnere éppen hova lépjen. A vezetett csoportok gyakori egymásutánban követik egymást. Könnyen támadhat kavarodás belőle. Óriási a forgalom. Közben a felhők mögül kisütött a nap. Mindvégig törekedtünk rá, hogy a csapat végén haladva ne hátráltassuk a többieket. Az út végén odajött hozzám egy nyugdíjas korú jenki gratulálni. Akárhány olyan ismerőssel beszélgettem, aki végigjárta a Király útját, a vadregényes tájról és a tágabb környezetéről is, felsőfokon emlékezett meg.

Malagából Córdobába két és fél órát utaztunk busszal. Az AVE nagy sebességű vonata jóval gyorsabb a nyolcvanperces menetidejével, de annyival drágább is. Emiatt nem roboghattunk át alagutak tucatjain, és a vonatból nem láthattuk meg az El Chorro nemzeti parkot sem. Ehelyett a buszról elénk tárultak a két város között 150 kilométer hosszan a dimbes-dombos tájat szinte véges végiig beborító olívaültetvények. Elképesztő. Córdoba Andalúzia szívében fekszik a Guadalquivir folyó termékeny völgyében. Amíg el nem iszaposodott a folyó, az Atlanti-óceántól Sevillán át egészen Córdobáig hajózható volt. A szárazföldön a meghatározó jelentőségű városok felé vezető utak tengelyén helyezkedett el Córdoba, így páratlan földrajzi helyzete a rómaiak, a vizigótok, majd a mórok számára is stratégiai jelentőségűvé tette. Székhelyeikké vált.

Szeretek magánszálláson hanyatt dőlni, mert így testközelből ismerhetem meg a helyi lakásviszonyokat. A bikaviadal aréna közelében háromdurmitoros bérleményt foglaltunk. A XX. század tömegterméke lehet. A lakás közepén a nappali, onnan nyílnak a különböző alapterületű hálóhelyiségek. Az utcára néző szoba előtt erkély. A falak papírvékonyságúak. A konyhaablak a pár négyzetméter alapterületű világítóudvarra nyílik. A gáztűzhely palackról üzemel. Az emeleti folyosó és a lépcsőház keskeny: nem lehet könnyű dolga a nagyobb bútorokat szállító hórukkembereknek. Az épületen belül és kívül is nagy a tisztaság. Munkába menet és jövet csurig telnek a kávézók. Novemberben szieszta idején a kisebb üzletek többsége zárva. Mindig örömmel tölt el a kiabáló, nevetgélő, szertelen ifjúság ricsaja. A szállás közelében általános iskola. Udvara telis-tele futkározó, kiabáló kölyökkel. Ilyenkor néhány percre megállunk töltekezni. Kíváncsiságból ellátogattunk a vasúton túl lévő modern városrészbe is. Tágas zöld terek tagolták a sorházakból, valamint a három–nyolc emeletes épületekből álló területeket. Elsőre élhető, szerethető környezet. Córdobában több mint háromszázezren laknak. Jóval kevesebben, mint a 750. évtől, a mór korszaktól kezdődően pár évszázadon keresztül. Évszámtól függetlenül hasznos lehet a kéznél lévő bugyelláris. A múzeumokat alapul véve a belépés ingyenes a látássérült számára, a kísérőnek jellemzően fizetős. A Mezquitában a pénztáros jóindulatának köszönhetően megspórolhattuk Kati belépőjegyét.