Nem jutott volna eszembe — nem adhat ki

A glasgowi Közlekedési múzeum (River Side) a Kevingrove múzeum közelében, a folyóparton található. . A kiállított járművek többsége újragyártott, de ez nem von le semmit sem vizuális értékéből: a műanyag felületek fémhatásúak. A nagy alapterületű kiállítótér ellenére a gazdag választék miatt a járművek elhelyezése zsúfolt: az oldalfalakon két emelet magasságban személyautók. Szégyen vagy nem, de itt szembesültem először az emeletes villamossal, és fotóról az emeletes trolival. Az előbbiből a legrégebbi darab 1914-ből való. A jármű elejében a vezetőállás mögött lehet felszállni, vele szemben a felső szintre vezető csigalépcső. Balra lehet belépni az egymást követő kétosztatú utastérbe. A négyszemélyes lécpadok egymással szemben helyezkednek el. Az utastér további része le volt zárva, gyanítom, kialakítása megegyezik az ismertetett változattal. A kocsi belmagassága 2 méter. Odabent azon gondolkodtam el, hogy vajon miért fölfelé terjeszkedtek? Talán a szűk kanyarok és a forgóváz hiánya miatt? Ellenérv: a villamos szekrény keskeny és magas, ezért borulékony. Egy másik villamos esetében, a vezetőállás teljesen kitett volt az időjárásnak. Szétnézhettünk a világ első földalatti vasútjának egyik kocsijában is. Kis alapterületű szűköcske kaszni, de legalább volt: a viseltes bőrülésen meglátszott az idő lenyomata. A még régebbi időket a lóvontatású vasút és az omnibuszok idézték meg. Tizenkilencedik Századi megépített utcatérben lettek elhelyezve: a lóvasút elé kitömött ló volt befogva. Az utcarészletet korhű megjelenésű boltok szegélyezték: kávézó, pék, suszter stb. Ha már ott voltak, beljebb kerültünk: az autentikus belső környezet megismerése vonzott be bennünket. Kijőve nem pattantunk velocipédre, pedig ott tornyosult előttünk. Elsőnek a gólyaláb hiánya ugrott be róla, másodiknak az egykerekűé. Pozitív értelembe véve teljesen letaglózott a kerekesszékek fejlődését bemutató segédeszközök tárlata — nekem nem jutott volna eszembe. A munkagépek világát egy 2 méter átmérőjű hátsókerekű traktor képviselte: a vasalaton — fogása alapján — pár centiméter vastag tömör gumiköpeny volt körbefuttatva. Nem találtunk a világ első gőzmozdonyára, de a szerkocsijával együtt 20 méter hosszú gőzösre, igen. A vezetőálláshoz lépcsőn lehetett felmenni, onnan lehetett bekukkantani a masiniszta meleg, de léghuzatos munkahelyére. Az ismertetőtábla szerint, tartálya 27,5 köbméter vizet volt képes befogadni, a szerkocsiban 14 tonna szén fért el. A közelben két fekvőhellyel megépített mentőautó várakozott. A hajómodellek akár 5 méter hosszúak is lehettek. Az egyik személyszállító hajót 1939 szeptember 1-én torpedóval kilőtték, a másik pedig valamiképpen elsüllyedt: a monitorokról dokumentumfilm elevenítette fel a történteket, és a mentés folyamatát. Vitorlás elődjeikről csak a makettek mesélhettek. A gépkocsiknál a Bentley és a Rolls Royce márkák vitték a prímet. A kiállítótérben feltűnően sok babakorú palánta rohangált hangoskodva — senki nem pisszentett rájuk. Nekik még az igényüknek megfelelő mozgáslehetőség jelentette a fő programot. Egyiküket apukája egy gyerekeknek megépített autóba szerette volna beültetni, eredménytelenül. A járműbe megpróbálta bepréselni magát, hiábavalóan. Mégsem lett felsülés belőle, mert aközben jókedvűen futkosott a szeme fénye. A bejáratnál egy 2014-ből való elektromos Tesla lett kiállítva. A terembe belépő indiai kiskamasz lelkesen kiáltotta a jármű márkáját.