5. NEM HAGYTAM MAGAM
LERÁZNI — szeretek gondolkodni (2008.(
Újdonsült szemüveges
barátomat megkértem, hogy egy konkrét helyre menjünk el túrázni. Miért igen,
miért nem, de ő erre a következőt felelte:
— Én már voltam ott,
mondjál egy olyan helyet, ahol nem jártam! — lehet, hogy ezzel a faramuci
válasszal akart lerázni.
Nem adom olcsón a
bőrömet. Komolyan elgondolkodtam : vajon honnan
tudhatnám, hogy hol nem járt még? Aki gondolkodik, előbb-utóbb jut valamire.
Kezdett egyre jobban izgatni a megoldás.
Elsőre az általános
iskolai földrajztérkép Magyarországot bemutató oldala jelent meg lelki szemem
előtt. Hosszasan elkalandozott a fantáziám: nem jártam Záhonyban, de
Szentgotthárdon sem. Milyen jó lenne ezt az irdatlan távolságot megtenni.
Később bevillant, nem voltam Hegyeshalomban sem. A távolságadatokat képes
voltam nagyjából megsaccolni. A lendületet kapott észkerék tovább pörgött.
Amennyiben Hegyeshalomból továbbsétálnánk Battonyára, onnan nincs is olyan
messze a kiindulópontnak kigondolt Záhony. Egy nekirugaszkodással bejárhatnánk
az egész országot. Igen ám, de alig fél éve túrázom. A csáberő bűvöletébe
kerültem. A részletek kidolgozásába fogtam. Végül a következő letisztult
feltételrendszer fogalmazódott meg bennem: Záhonyból indulunk, az orrunk után
irányba haladunk, ami azt jelenti, ahol befejeződött az előző túra, onnan
folytatódik a következő. Az országjárás során csak egyszer keresztezhetjük
utunkat. Valamelyik Duna hídon lesz a metszéspont. Erre a pentelei híd adódott.
A szemüveges haver
sűrűn pislogott az ötlet hallatán. Nemet nem mondhatott, mert lényegében,
korlátlan szabadságban vált tervezhetővé az egész ország területére
kiterjeszthető természetjárás. Hamarosan a részleteket egyeztettük. Havonta egy
alkalommal kelünk útra. Két vagy háromnapos távokra készülünk. Kitűztük az
indulás dátumát: 2008 május 31.
Záhonytól Hortobágy
településig kettesben róttuk a távot. Utána mások is csatlakozhattak hozzánk. A
Dunát a Pentelei hídon kereszteztük. Az előre eltervezett túrák mindegyike a
kitűzött időpontban megvalósult. Öt év múlva, 2013 április
30-án érkeztünk vissza Záhonyba.
Az ötvenöt túra
alkalmával több, mint háromszáz településen jártunk, megtettünk 3179
kilométert. Az összes megyét érintve bejártuk az egész országot. A
Magyarországi 8-asról teljes körű dokumentáció készült: ötvenöt hangfelvétel,
ugyanennyi rövid írásos emlékeztető, 10 ezernél több fénykép és egy digitális
térkép.
Szemüveges barátomnak
megadatott az a példa nélküli kiváltság, hogy a folyamatos előre haladás
következtében, egyvégtében láthatta az országot. Kicsit sajnálom, hogy bár én
is megtettem a távot, ez az életre szóló élmény nekem nem adódhatott meg: ennél
nagyobb bajom ne legyen.