5. NEM HAGYTAM MAGAM LERÁZNI – szeretek gondolkodni (2008)

Újdonsült szemüveges barátomat megkértem, hogy egy konkrét helyre menjünk el túrázni. Miért igen, miért nem, de ő erre a következőt felelte:

– Én már voltam ott, mondjál egy olyan helyet, ahol nem jártam! – lehet, hogy ezzel a faramuci válasszal akart lerázni.

Nem adom olcsón a bőrömet. Komolyan elgondolkodtam: vajon honnan tudhatnám, hogy hol nem járt még? Aki gondolkodik, előbb-utóbb jut valamire. Kezdett egyre jobban izgatni a megoldás.

Elsőre az általános iskolai földrajztérkép Magyarországot bemutató oldala jelent meg lelki szemem előtt. Hosszasan elkalandozott a fantáziám: nem jártam Záhonyban, de Szentgotthárdon sem. Milyen jó lenne ezt az irdatlan távolságot megtenni. Később bevillant, nem voltam Hegyeshalomban sem. A távolságadatokat képes voltam nagyjából megsaccolni. A lendületet kapott észkerék tovább pörgött. Amennyiben Hegyeshalomból továbbsétálnánk Battonyára, onnan nincs is olyan messze a kiindulópontnak kigondolt Záhony. Egy nekirugaszkodással bejárhatnánk az egész országot. A csáberő bűvöletébe kerültem. A részletek kidolgozásába fogtam. Végül a következő letisztult feltételrendszer fogalmazódott meg bennem: Záhonyból indulunk, az orrunk után irányba haladunk, ami azt jelenti, ahol befejeződött az előző túra, onnan folytatódik a következő. Az országjárás során csak egyszer keresztezhetjük utunkat. Valamelyik Duna hídon lesz a metszéspont. Erre a Pentelei híd adódott.

A szemüveges haver sűrűn pislogott az ötlet hallatán. Nemet nem mondhatott, mert lényegében korlátlan szabadságban vált tervezhetővé az egész ország területére kiterjeszthető természetjárás. Hamarosan a részleteket egyeztettük. Havonta egy alkalommal kelünk útra. Két- vagy háromnapos távokra készülünk. Kitűztük az indulás dátumát: 2008. május 31.

Záhonytól Hortobágy településig kettesben róttuk a távot. Utána mások is csatlakozhattak hozzánk. A Dunát a Pentelei hídon kereszteztük. Az előre eltervezett túrák mindegyike a kitűzött időpontban megvalósult. Öt év múlva, 2013. április 30-án érkeztünk vissza Záhonyba.

Az ötvenöt túra alkalmával több mint háromszáz településen jártunk, megtettünk 3179 kilométert. Az összes megyét érintve bejártuk az egész országot. A „Magyarországi 8-as”-ról teljes körű dokumentáció készült: ötvenöt hangfelvétel, ugyanennyi rövid írásos emlékeztető, tízezernél több fénykép és egy digitális térkép.

Szemüveges barátomnak megadatott az a példa nélküli kiváltság, hogy a folyamatos előrehaladás következtében egyvégtében láthatta az országot. Kicsit sajnálom, hogy bár én is megtettem a távot, ez az életre szóló élmény nekem nem adódhatott meg: ennél nagyobb bajom ne legyen.