Vidám napot / nem hagytam lerázni magam...,

A Magyarországi 8-as országjáró gyalogos túra hiteles története.

Újdonsült barátomat megkértem egyszer, hogy egy konkrét helyre menjünk el túrázni. Miért igen, miért nem, de ő erre a következőt felelte lakonikusan: — Én már voltam ott, mondjál egy olyan helyet, ahol nem jártam még! — lehet, hogy ezzel a faramuci válasszal egyszerűen le akart rázni.

Otthon viszont komolyan el kezdtem törni a fejemet rajta: honnan a fenéből tudhatnám a pár hónapos ismeretségünk alapján, hogy hol nem járt az előtt? Aki gondolkodik, előbb-utóbb csak jut valamire. Nekem elsőre a földrajztérkép hazánkat bemutató oldala jelent meg a lelki szemeim előtt. Hosszasan Elkalandozott a gondolatom rajta.

Záhonyban nem jártam még, meg Szentgotthárdon sem: milyen jó lenne ezt az irdatlannak tűnő távolságot bejárni! Később bevillant: nem voltam Hegyeshalomban sem még! A távolságadatokat nagyjából képes voltam megsaccolni: a lendületet kapott észkerék pedig tovább pörgött. Amennyiben Hegyeshalomból elsétálnánk az addig előttem szintén személyesen nem felkeresett Battonyára, onnét pedig amúgy sincs messze a kiindulópontnak kigondolt Záhony, akkor akár egy csapásra bejárhatnánk az egész országot!

A frissen életre hívott vágyálmot ki akarta kezdeni a nem ismerésre apelláló berzenkedés, de addigra véglegesen a csáberő bűvöletébe kerültem: a részletek kidolgozására adtam a fejem. Végül a következő letisztult kritérium rendszer alakult ki bennem: Záhonyból indulunk el, és folyamatosan az orrunk után irányba haladunk, ami azt jelenti: ahol befejeződött az előző túra, onnan folytatjuk a következőt. Az országjárás során csak egyszer keresztezhetjük utunkat, valamelyik Duna hídon lesz a metszéspont, valahol Dunaújváros környékén.

A haver sűrűn  pislogott a legújabb javaslat hallatán: nemet nem mondhatott rá, mert lényegében korlátlan szabadságban vált tervezhetővé az egész ország területére vonatkozó bakancskoptatás. Hamarosan a részleteket egyeztettük egymással: havonta egy alkalommal kelünk útra, két vagy három napos távokra készülünk. Kitűztük az indulás dátumát is: 2008. május 31. — ketten indultunk el Záhonyból.

Hortobágyig kettesben róttuk a távot, onnantól mások is csatlakozhattak hozzánk. A Dunát a Pentelei-hídon — 8-as számú autópálya — áthaladva tudhattuk a hátunk mögött. Az előre tervezett túrák mindegyike a kitűzött időben megvalósult. Az országjárásról teljes körű dokumentáció készült: ötvenöt hangfelvétel összeállítás, ugyanennyi rövid írásos emlékeztető, valamivel több mint tízezer fotó, és egy digitális térkép is.

Öt év eltelte után, 2013. április 30-án érkeztünk vissza Záhonyba: az ötvenöt túra alkalmával több mint háromszáz településen jártunk, megtettünk háromezeregyszázhetvenkilenc kilométert. Nem mellesleg, az összes megyét érintve bejártuk az egész országot. Barátomnak megadatott az a példa nélküli kiváltság, hogy az előre haladás iránya szerint, folyamatában láthatta az országot! — kicsit sajnálom, hogy bár én is végigjártam a távot, ez az életre szóló élmény mégsem adódhatott meg nekem.