Vidám napot / nagyon szívesen...,

Néha a jókívánság is megakadhat a magamfajta torkán.

Reggel fél hétre lettem hivatalos a fogorvoshoz: nem panaszkodhatom a fogaim állapotára. Gyorsan továbbállhattam tőle. Hazafelé tartottam. Mivel idős szüleim szeretik a grillázskockát, ezért az egyik útba eső aluljáróban betértem egy pékségbe. Kivártam a soromat, és én következtem. A fehér botot a hónom alá csaptam, kértem három sütit, és egy ezrest nyomtam a hölgy kezébe: valószínűleg egy új alkalmazottról lehet szó. A hölgy a visszajárót a magas pult tetején lévő, az erre a célra rendszeresített műanyag tálcára tette. Odanyúltam, ahová a hang alapján gondoltam az apró helyét, de rosszul mértem fel. Nem akartam tovább keresgélni. Tenyeremet felfelé fordítottam és megkértem a hölgyet, hogy az aprót legyen szíves a kezembe tenni. Ő ezt meg is tette, és utána rögtön kissé epésen hozzáfűzte: — Nagyon szívesen!