Múzeumtól a puskaporig — Vasa

A Nemzeti múzeum kapcsán az óvatos tárlatlátogatás mellett döntöttünk. Ez annyit jelentett a gyakorlatban, hogy csak az alsó szintet jártuk be, amelynek termei ingyenesen látogathatók. Nem feltétlenül a belépőjegy ára miatt tettünk így, hanem az emberi agy befogadóképességének határa miatt, és az újdonság erejével aligha ható közszemlére tett tárgyak miatt. Ember nagyságú gipszszobrok, moziterem. A festők életéről szóló rövidfilm végére érkeztünk meg a nézőtérre. Kortárs japán rövidfilm következett. Kati mesélte a látottakat, én pedig a kusza jeleneteket megpróbáltam egésszé összerakni — totál kudarc lett a vége. Az éjszakában komor várkastély, egyik ablakában erős fény gyúlt. Rózsaszínben dekoratív japán hölgy jelent meg rángatózva. Később a kőkorláton lesiklott, majd már egy lépcsőn ült. A következő kockán egy fekete zsákból bújt elő. Mindvégig nem százas benyomását keltette. A végén beleült egy székbe — itt a vége, fuss el véle.

A svéd főváros kihagyhatatlan látnivalója a Vasa múzeum, de ugyanilyen a Nobel múzeum is. Egyemeletes épület, közel a Királyi palotához. Fali és asztali tárlókban a Nobel-díjasok által a múzeumnak ajándékozott tárgyak. Az egyik személyes, míg a másik utalhat a tudományágra, amelyben kiemelkedő érdemet szerzett az illető. Nem évszámok szerint sorolódnak a kitüntetettek, hanem csoportosítva. Több érintőképernyős monitor segíti a tájékozódást. Aki nem érti a választható nyelvek egyikét sem, marad az audio guide. Ha ez sem segít, marad a tárgyak szemrevételezése. A monitoron a Nobel-díjasoknak nem a fényképe jelenik meg, hanem tusrajzuk. Három magyarra találtunk. Karikó Katalin a kutatómunkája közben használt pipettáját ajánlotta fel. Az idők folyamán valamikor a puskaport is feltalálták. Ha jól belegondolunk, szerteágazó felhasználási módjai alapfontosságúakká váltak napjainkra. Önmagában egy tárgy se rossz, se jó. Ez éppen attól függ, hogy ki mire használja. Svédországba érkezésünk napján a helyi tévé esti hírműsorából értesültünk róla (Rapport), hogy a főváros környékén családi házas környezetben pokolgépet robbantott egy húszas éveinek elején járó arab nő. Pár nappal később a belvárosi sétánk során egy ilyen korú nőt megbilincselve rendőrautóba ültettek. Közelében egy másik rendőr fiatal arab férfivel beszélgetett. Távolabb, az utca mindkét oldalában, kommandósok négyfős csoportja tartózkodott. Lehet, hogy jókor voltunk jó helyen.