Muskátli az ablakokba
Milyen szép is volt az élet
A mi csöndes kis falunkban;
Tüzesszirmú mályvavirág
Mosolygott az ablakunkban.
Tüzesszemű barna kislány
Éldegélt a pap lakában -
és egy este a muskátlink
ott virult az ablakában,
ablakában...
És azontúl minden este
arra jártam andalogva,
már piroslott messziről a
muskátli az ablakokba’,
ablakokba’...
Egy borongós őszi estén
együtt ültünk a szobában,
piros mályva volt a keblén,
piros szalag a hajában...
Rám mosolygott szép szemével,
számra tapadt piros szája -
és a mellén lehullatta
szirmait a piros mályva,
piros mályva...
Másnap reggel, hogy kinéztem,
a lelkem felsírt zokogva:
nem integet nékem ott már
muskátli az ablakokba’,
ablakokba’...
Régen volt ez és azóta
elrepültek már az évek,
elszakadtam a falumtól,
messze tőle, Pesten élek.
Ámde hogyha néhanapján
a falumból Pestre téved
egy-egy régi ismerősöm,
fáradt lelkem újra éled,
újra éled...
Elbeszélgetünk a múltról
s könnyes szemmel szívdobogva
megkérdezem: Nyílik-e még
muskátli az ablakokba',
ablakokba'...
- Miskolc, 1920.