() MÚLT A JELENBEN — megújulás (2023.)

ISZTAMBUL több, mint tizennyolcmilliós lakosságával Törökország legnépesebb városa, egyben az európai kontinensen is listavezető. Hossza száz kilométer. Utazásunk úgy alakult, hogy erre a napra szabad programot terveztünk. Turistatérkép segítségével előző este kibogarászta Kati, hogyan tudunk a szállásunk közelében közlekedő egyes villamos Ázsia területén lévő végállomásától a szultánság legutolsónak, 1851-ben emelt palotájához eljutni. Felhőszakadás majd napsütés, ez az ismétlődő folyamat jellemezte az egész napot. Dolmabahce palota, mely az oszmán birodalom hanyatlásának idején készült el. A nép tüntetése miatt csak évekkel később adták át. Vajon miért volt az a nagy felháborodás?

Pár ezer négyzetméteren sok-sok tonnányi arany lett a gazdagság hiú jeleként felkenve mindenre, amire csak lehetett például öntöttvas radiátorra. Az épületben felhalmozott rengeteg értékes tárgy felsorolása lehetetlen, és értelmetlen is lenne. Ha valamiből sok van, vele különlegességét és szépségét is könnyen elvesztheti.

Délután szétnéztünk a szálloda környékén. Egy számottevő érdekességről számolhatok be. Bár közel két hétre csak száz eurót váltottunk török lírára, de a költőpénz nem akart fogyni. Gondoltuk, megpróbáljuk elkölteni. Ha tehetik az üzlettulajdonosok, portékáik egy részével kitelepülnek a járdára. Itt — magyarosan — mackónadrágokat nézegettünk, melyből csak „török” márkás volt. Ez azt jelenti, hogy a terméken világhírű márkák logója látható, jó nagy méretben. Az egyik termék kedvemre volt, próbára az alagsort ajánlotta a tulaj. Odalent három elfüggönyözött rész, melyek mögött: hálóhely, konyha és mosdó.

Másnap délelőtt városnézésre indultunk: Aya Sophia, Kék mecset, Topkapi Palota.

Útközben a látványosságok közül először a Hippodromot láthattuk. A teret a rómaiak a második században építették. A téren néhány más építmény mellett, két magas obeliszk található. A rózsaszín gránitból faragott oszlopot Egyiptomból hozták. A három részben szállított oszlopból csak az egyik rész maradt meg, de ez ma is ugyanott áll, ahová Theodosius császár a negyedik században állíttatta. A másik obeliszket a tízedik században emelték, és bronz lemezekkel borították. Az oszlop ma is áll, cefetül néz ki, mert a keresztes seregek katonái a bronzlemezeket mind ellopták.

Aya Sofia mecset. A templom ma már nem aktív imahely, múzeumként működik —írhattam volna pár évvel ezelőtt. Aktuálpolitikai okok miatt újból mecsetként is szolgál. Hatalmas méretei valóban lenyűgöző hatást keltenek az emberben. A nagy magasságban a fő kupola valóban olyan, mintha alig tartaná valami, légies benyomást kelt. Évezreden át ez volt a világ legnagyobb átmérőjű kupolája a maga huszonkilenc méter nyolcvan centiméterével. Megépítése után ezer évvel később egy másik kupola átmérője pár tíz centiméterrel felülmúlta. Érdekes volt a tartó oszlopok között a korábbi földrengések következtében balról jobbra elmozdult, ennél fogva ferde darabokat találni. Ezek miatt kénytelenek voltak külső támasztópillérekkel utólag megerősíteni az épületet. Tudni érdemes: az első kupola egy éven belül beomlott, újra kellett építeni. A tragédia okát az óriási súly megtartására gyengének bizonyuló falakban találták meg.

Lehetőségünk volt közelről megnézni a bizánci császárok kör alakú kövekből kirakott koronázó helyét, amelyet errefelé a világ köldökének is szoktak nevezni. A templomban egyébként a különböző korok uralkodói a világ minden részéből származó kincseket, szimbolikus tárgyakat, ereklyéket gyűjtöttek össze. Magyar vonatkozású érdekességgel is találkoztunk. Buda várából származik az a két nagyméretű bronz gyertyatartó, amely az imafülke két oldalán áll évszázadok óta. Ezeket Buda első török megszállása idején, sok más értékes tárggyal együtt szállították Konstantinápolyba a török hódítók.

Kék mecset. Annak ellenére, hogy Isztambul egyik fő látványosságáról, a világ egyik leghíresebb épületéről van szó, ami ma is aktív imahely, inkább külső képe mélyült el bennünk, formáinak harmonikus megjelenése, és a hat minaret. Ennyi minaretet igazából csak Mohammed próféta országában szabad emelni. Ember nincs, aki egyik palotába be, majd egy másikba, és mindenre képes visszaemlékezni.

A Topkapi Szeráj hatalmas területen fekvő szultáni paloták együttesét jelenti. Az oszmán birodalom szultánjai évszázadokon keresztül itt éltek családjukkal, feleségeikkel, ágyasaikkal, szolgáikkal, egész udvartartásukkal. Az egyes épületeket az udvarokon keresztül lehetett megközelíteni, minden udvarnak külön kapuja volt. Egy-egy udvarba csak a szigorúan megszabott feltételeknek megfelelő vendégek léphettek be. A hárembe akkoriban csak egyetlen férfi, maga a szultán mehetett be. Egész eunuch hadsereg őrizte a rendet és vigyázott a szultán tulajdonára. A hárem első asszonya a szultán anyja volt, őt követték szigorú hierarchiában a feleségek és az ágyasok. Minél magasabban állt valaki a rangsorban, annál több földi jó járt neki. Ez a megkülönböztetés az elhelyezés körülményeire is igaz volt. A hierarchiában magasabb helyen álló feleségnek, vagy ágyasnak sokkal díszesebb volt a szobája, bútorzata, fürdőszobája, sőt a WC-je is, mint a rangsorban lejjebb állóknak. Emlékezetes volt végigjárni a hárem szobáit, fürdőit, kevésbé a mindent beborító arany díszítő elemek látványa, a gazdagság tobzódása a palota minden részén. Aranyrács mögül hallgatta a szultán nagyvezírjei tanácskozását is és azon koppantott, ha elege volt a sok beszédből.

Autentikus hírforrásom kissé másról számolt be. A szultánnak maximum négy felesége lehetett. A háremben tízéves kortól tizenkét éven át szolgáló szüzeket mindenfélére tanították: irodalom, művészet, zene. Huszonkét évesen eldönthették, hogy maradnak-e, esetleg örökös nyugdíj fejében elhagyják a háremet, netán nőül mennek egy agához, vagy pasához. E téren jelentős igény mutatkozott irántuk, mert műveltek és egyben szüzek voltak. Az egyik szultánnak épp egy ilyen vörös hajú lány lett a nagy szerelme, majd felesége, akit a mai Ukrajna területéről raboltak el, apja pópa volt.

Vajon honnan származnak a törökök? A mai Észak-Kína, Mongólia és Oroszország határainak területéről. Huszonnégy törzs indult el onnan, hogy ezer körül egyikük megalapíthassa az Oszmán birodalmat. Azóta, köszönik szépen, jól megvannak.

A körút során, mely legalább háromezer-hatszáz kilométer buszozást jelentett, mindenki elképedt Törökország látványos fejlődésén: ez a kelet-anatóliai részre is igaz — erről számoltak be a már ott is megfordult utastársak.