Mozgólépcső — Kicsivel könnyebb...

Arról már esett szó az előzőekben, hogy Kicsi talpát becsípte a mozgólépcső, de arról még nem, hogy miként is történt ez. Megkértem barátnőmet: menjünk el néhány, forgalmasabb tömegközlekedési csomóponthoz, hogy belőjem magamnak a megfelelő irányokat — persze kutyástól. Hiába ismertem korábban mindegyik gócpontot, az nem adaptálható csak úgy ukmukfukk a megváltozott állapotomra. Így kerültünk a metró Deák Ferenc téri katakombájába. Kora reggel volt még, a legalkalmasabb időpont a gyakorlásra — bár azzal, amit tenni készültünk, bizony a tilosban jártunk! Harmadszorra jöttünk fel az egyik mozgólépcsővel, amikor a leugrás közben felnyikkant Kicsi, de csak éppen hogy. Én nem is figyeltem fel a jelzésre, de barátnőm annál inkább. Hátrafordult.

— Véres nyomok maradnak a kutya lába után! — mondta rémülten. Félrehúzódtunk a fal mellé, és szemügyre vettük Kicsi lábait.

— Feltépte a bal hátsó talpát a mozgólépcső! Eléggé vérzik — állapította meg a barátnőm. Forróság öntött el.

— Nagyon vészes a helyzet? — aggodalmaskodtam.

— Annyira nem komoly a baj, de érdemes lenne megmutatni az állatorvosnak!

Odajött hozzánk egy hölgy, aki a metró üzemfőnökségén dolgozott:

— A monitoron láttam, hogy baj van; segíteni jöttem! — Hozott is magával kötszert, amivel úgy-ahogy bebugyoláltuk a vérző lábat. Megköszöntük a figyelmes hölgy segítségét, ő pedig elmondta, hogy sokáig kutyakiképző volt Csepelen, a Vakvezető Kutyakiképző Iskolában.

Kicsi két órán belül állatorvos szeme elé került — elég volt kimosni és fertőtleníteni a sebet. Utána két hétig zokniban járt sétálni — ezt gyakran elveszítettük, de mindig megtaláltuk, és azóta is ereklyeként őrzöm. Mit tanultam az esetből? Biztos vagyok benne, hogy a végül is szerencsésen végződött baleset a mozgólépcső szinte folyamatos használata következtében beálló figyelmetlenség következménye. De — mivel továbbra sem az én talpamat visszük vásárra — ha metróval utazunk, azóta csak az álló “mozgólépcsőket” használjuk. Annyi hasznom mindenesetre lett ebből, hogy ha kell, megállás és nagyobb szuszogás nélkül akár a kilencedik emeletre is fel bírok menni. Ez sem utolsó szempont!