135. MOSDÓ – nem úgy van az (2000)

Évek óta bejáratos voltam az intézménybe. Szívesen fogadtak minket a vakvezetővel. Nem csak kulturális programokat hirdettek meg, hanem szórakoztató eseményeket is. Talán éppen egy ilyenen vettünk részt a német juhásszal. Rám jött a kisebb szükség. A munkatársak jelezték, hogy a férfi mosdóban dugulás miatt bokáig gázolhatnék a lében. Emiatt megkértem az egyik hölgyet, hogy nézzen be a női mosdóba, és ha ott nincs senki sem, kísérjen be. Ennek eleget tett, dolgom végeztével kijöttünk az előtérbe. Éppen akkor ért oda az intézmény vezetője, akivel barátként tekintettünk egymásra, és meglátta az egyik vendéghölgy elképedt arcát.

Az eset után tovább beszélgettünk a munkatársakkal, amikor odalépett mellénk a ház vezetője, és legnagyobb megdöbbenésemre gorombán nekem támadt. Alig kaptam levegőt. Viszontválaszként felvilágosítottam a kényszerűség okáról meg az előrelátó gondolkodásról, de ő a megdöbbent arcú vendéggel takarózott. Lábhoz hívtam a vakvezetőt, és távoztunk.

Másnap a kora hajnali séta során a vezetőtől régebben kapott reklámfeliratos pólót szép akkurátusan összehajtogatva az intézmény bejárati ajtajára tettem. Utána csak az utca túloldali járdáján közlekedtünk a szukával. Másfél évbe is beletelhetett, mire az új közlekedési útvonalon megszólított, és elnézést kért a múltért. Úgy váltunk el egymástól, mintha mi sem történt volna.