135. MOSDÓ — nem úgy
van az (2000.)
Évek óta bejáratos
voltam az intézménybe. Szívesen fogadtak minket a vakvezetővel. Nem csak
kulturális programokat hirdettek meg, hanem szórakoztató eseményeket is. Talán
éppen egy ilyenen vettünk részt a német juhásszal. Rám jött a kisebb szükség. A
munkatársak jelezték, hogy a férfi mosdóban dugulás miatt bokáig gázolhatnék a
lében. Emiatt megkértem az egyik hölgyet, hogy nézzen be a női mosdóba, és ha
ott nincs senki sem, kísérjen be. Ennek eleget tett, dolgom végeztével
kijöttünk az előtérbe. Éppen akkor ért oda az intézmény vezetője, akivel
barátként tekintettünk egymásra, és meglátta az egyik vendéghölgy elképedt
arcát.
Az eset után tovább
beszélgettünk a munkatársakkal, amikor odalépett mellénk a ház vezetője, és
legnagyobb megdöbbenésemre, gorombán nekem támadt. Alig kaptam levegőt. Viszontválaszként
felvilágosítottam a kényszerűség okáról, meg az előrelátó gondolkodásról, de ő
a megdöbbent arcú vendéggel takarózott. Lábhoz hívtam a vakvezetőt, és
távoztunk.
Másnap a kora
hajnali séta során, a vezetőtől régebben kapott reklámfeliratos pólót szép
akkurátusan összehajtogatva, az intézmény bejárati ajtajára tettem. Utána csak
az utca túloldali járdáján közlekedtünk a szukával. Másfél évbe is
beletelhetett, mire az új közlekedési útvonalon megszólított, és elnézést kért
a múltért. Úgy váltunk el egymástól, mintha mi sem történt volna.