4. Monopoli Monopoliban — Bari (2022)
Barit az illérek alapították azon a félszigeten, ahol ma az óváros található.
Idekoncentrálódnak a történelmi emlékek. Közelében szálltunk meg a
feleségemmel. Nem gondoltuk volna, hogy mennyire be fog jönni Bari, és környéke.
Az óvárossal kezdtünk. A Stauf vár korhűen felújított állapotban került elénk.
Magas, renovált falaira nem lehetett felmenni. Kár érte, mert onnan körpanoráma
nyílt a városra, és az Adriára is. A belső udvar látványos kaktuszain túl, az
Archeológiai és a Gipsz múzeum keltette fel érdeklődésünket. Az előbbi tárgyi
leletei az ilyen helyen megszokottak szerint alakult, a gipszalkotások témái
jellemzően a bibliából származtak. Újabb épületrész következett. A soron
következő ajtót vastag függöny takarta. Beléptünk az elsötétített terembe. A
falakra és a padlózatra kivetített 10 élőkép folyamatosan pergett, melyeket a
vele összhangban lévő hangillusztráció-összeállítás tett igazán emlékezetessé.
Az ókori világot idézték meg a jelenetek, egyedüli kivételnek a szélmalmot
említhetem. A vetített képek legnagyobbika hatszázszor háromszázhatvan
centiméter, beterítette a padlózatot. A falakon eltérő nagyságú, de az előzőnél
jóval kisebb kiterjedésű mozgóképek váltották egymást. Végre valamilyen
életszerű. A várkastély közelében, az 1292-ben felszentelt San Sabino
katedrális. Az 1156-ban lerombolt bizánci szakrális épület helyén húzták fel. A
szent hely katakombaszintjén, kiskamasz termetű, nagy tiszteletben álló
fiatalember múmiája. A terembe belépő vallásos emberek sorra keresztet vetettek
előtte. A középkori házak árnyékában továbbsétálva, megérkeztünk a 110 év alatt
elkészült, 1197-ben felszentelt bizánci stílusú Szent Miklós bazilikához. Itt
nyugszik szent Miklós, a közismert mikulás. Ő a város védőszentje. 1087-ben a
mai Törökország déli részén található Demre templomában lévő, nem teljes földi
maradványait, olasz halászok hajójukra lopták. Bariban azért építették fel a
bazilikát, hogy a szent ereklyének méltó helyéül szolgálhasson. A muzulmán hitű
oszmán nyomulás miatt vált szükségszerűvé a demrei sír megbontása. Tudni
érdemes, hogy akkoriban, a híres emberek porhüvelyét, így például szent
Miklósét is, több helyre temették. Földi maradványának másik felét
Szentpéterváron őrzik. Az egyik késői szultán, és az orosz cár egyezsége
alapján kerülhetett oda: az atyuska vállalta a leromlott állapotú demrei
templom rendbehozatalát. A márvány és homokkőoszlopos imaterembe lépcsőn lehet
lejutni. A falban ráccsal védett nyíláson át benyúlva lehet a szent ember
csontjait rejtő szarkofágot megérinteni. Többnyire fiatalokkal találkoztunk
odalent.
Miután az óvárosban megismerkedtünk a lelki béke szent tereivel, úgy
döntöttünk, hogy szétnézünk a környék labirintusszerű, régi kövekkel lerakott
környezetében. A sikátorokat dézsába ültetett növényekkel, és fali rácsra
akasztott cserepes virágokkal teszik hangulatosabbá, a taljánok. A karácsonyi
fényekkel feldíszített utcakép kontrasztja, a falakon kívül száradó ruhák,
amelyek fölött kifeszített nejlonfólia, a galambok ellen. Az emeletes házak
utcaszintjén boltocskák, lakások osztoznak. Egy-két lakba sikerült fél szemmel
belesni. A bejárati ajtó mögött a konyha, vele átellenben asztal
székekkel, a belső térben a hálóhely. Másként aligha lehetne. Az egyik
lakásból az utcára kezében vödörrel férfi lépett ki, fémkampó segítségével
felnyitotta a csatornafedelet, és a vödör tartalmát beleöntötte. Ezekből a
középkori lakokból számtalan bérelhető. Ilyen esetekben árulkodó jel lehet,
hogy a lakást bemutató fotókon nincs ablak. Pár napra bevállalható. Hangulatos
környék, de nem szívesen éltünk volna itt. A kevés ablak
jellemző errefelé. Negyven négyzetméteren szálltunk meg. A háló előtt
erkély, így nem kellett vakoskodnia, Katinak. Ezen kívül semmilyen más
lehetőség nem volt a lakás szellőztetésére. A városi piac mára véglegesen
elvesztette egykori hangulatát. Kis odafigyeléssel, múltidézőek is lehetnének
az újragondolt pavilonok. Kínálatukban többnyire kézműves termékek jelentették
a fősodort. Pulia tartomány egyik gasztronómiai attrakciója a füles tészta.
Nevét ráutaló alakjáról kapta. Nem kóstoltuk. Sokat vártunk a piactértől, kissé
csalódottan távoztunk. Az Utcasarkon pirinkó házikó. Igaz, már csak az enyészet
lakott benne, de a pár négyzetméternyi alsó és felső szint hangulata megkapó.
Az emeletre meredek, külső lépcső vezet fel. Kár, hogy múltjával kapcsolatban
nem sikerült szóra bírni. A dél olaszokról berögzült felfogás a fejünkben, hogy
gyorsan és hangosan beszélnek. Ezek nyomait itt nem tapasztaltuk. Egyedüli
kivételnek az a 3 asztaltársaságnyi nyugdíjas férfitársaság tekinthető, akik a
halászkikötőben az ördög bibliáját forgatva, olyan hangosan beszélgettek, hogy
az albániai Durresben is halhatták. Ugyan söröztek a fiúk, de a kávézók
egyeduralkodók. Elsősorban közösségi térnek számítanak. Hiába, mégis csak pereg
az olaszok nyelve. Az utcákon a kismotorok berregnek. Vezetőik legkevésbé a
közlekedés szabályával vannak tisztában. Elővigyázatosságból nem árt fülelni.
Alberobello. Elsőre nekünk is a település dallamos neve tűnt fel, mégis más miatt
érdemes ide egy órát buszozni. A világon egyedül itt, Pulia tartományra igaz a
trulló. Néhány utca a lelőhely. Belőle pár tucat a rendelkezésre álló készlet.
A kőházak fehér oldalfalai 2 méternél nem magasabbak. Ezeken nyugszik az oly
jellegzetes, fekete, süvegszerű tetőzet. Kötőanyag nélkül áll össze. Az egyiket
leléptem. Alapterülete
Nem a közismert egykori népszerű társasjátékról lesz szó, hanem Monopoli
valóban magával ragadó óvárosáról. Mégis, egy rám nézve nem kirakatba való
„társasjátékkal” indítottam a vasútállomáson, az információs pultnál ülő fiatal
hölgynél. Vajon mi és hogyan történt? Mivel nem beszélem, sem az angolt, sem a
helyi nyelvet, elpantomimeztem az „óváros és a barlanglakások” című
magánjelenetet. Mindent beleadtam, de a magas színvonalú attrakcióra nem szólt
még egy kukkot sem. Mivel nem akartam felsülni, a kifejezőkészségre rátettem
egy lapáttal, dörmögve eljártam a medvetáncot. De továbbra is néma csend a
kuszliban. Feladtam. Elindultunk az óváros felé. Félhangosan morogtam, hogy ide
mindenki a barlanglakások miatt jön, ő meg hallgat, mint a sült hal. Már mélyen
bent jártunk a városban, amikor bevillant, hogy nem a barlanglakásokról híres
Materában vagyunk, hanem Monopoliban. Amikor ezt a keserű felismerést közöltem
a feleségemmel, ő felnevetett és elmesélte, ahogy egyre elszántabban
pantomimeztem, úgy egyre jobban elkerekedett a hölgy szeme. A végén teljesen
elhatalmasodott arcán a döbbenet. Nos, ez volt az én monopolim, Monopoliban. Az
óváros védett öble Velencét idézte fel, Katiban. Lágyan hullámzott a víz,
ringatóztak a kikötött csónakok. Partján velencei palotákra emlékeztető
épületek. Megérkeztünk az Adriához. Deszkákon állva 12 mikulásnak öltözött
legény evezett az öböl felé — eme népszokás hagyományőrzői, Bari óvárosi
tengerszakaszán is feltűntek. A nagy víz felől kemény ostromot élhet át a parti
sáv. Közelében nagyobb betontömbök, hullámtörőnek. Nekünk a ragyogó decemberi
napsütéssel, és a
Bari központi tere a főpályaudvarnál lévő Aldo Moro tér. Ide gördülnek be A várost a reptérrel összekötő helyi tarifájú buszok is.
Vonattal gyorsan tovább lehet utazni Lecce felé, az olasz csizma sarka irányába.
Innen néhány kivételtől eltekintve csak helyi buszok indulnak. Aki távolsági
járattal kelne útra, annak előbb a vasúti főpályaudvar csarnokából, az
aluljárón keresztül át kell kelnie, a vágányok alatt. A végében a baloldali
lépcsőt kell igénybe vennie. Klasszikus buszpályaudvarra ne számítson senki se.
Megállót jelző tábla csak egy akad. Résen kell lenni az utasnak, hogy honnan
startol a járata. A menetjegyet a közeli kávézóban lehet beszerezni.
Materába az ITA társaság emeletes buszával utaztunk. A felső szintre szólt a
menetjegyünk. A
Mi más is lehetne Matera különlegessége, a péknél vásárolt extra fehér kenyéren
túl, mint a régi város. A buszállomástól odáig
Ismét Bariban vagyunk. A szállástól az óváros felé tartottunk. Néhány sarok
után kisebb templom. Az utcára kihallatszott a Miséző pap hangja.
Megtámasztottam az ajtófélfát belülről. Elkészült a hangfelvétel. Kiindultunk a
mellékutcába. Csakhogy onnan kétszer is visszatértünk. Vajon miért? A
frenetikus hangulat miatt. Az Archeológiai múzeumban, a hangokkal aláfestett
videóinstallációt életszerűsége miatt dicsértem, itt ugyanaz a helyzet állt
elő. Nem vagyok templomba járó. Itt Bariban viszont magával ragadott minket a
módfelett lelkes, örömteli hangulat. A fiatalabb korosztály tagjai csurig
töltötték a templomot. Ültek, álltak, kinek hol jutott hely. Bármikor jut eszembe
a kedves emlék, mindig szívesen gondolok vissza rá. A Katari futball
világbajnokságra nem jutott ki az olasz válogatott. Szállásunk utcájában
sétálva, az egyik kávézóból a döntő közvetítése szüremlett ki. Odabent néhány
fekete nézte tévén, csendesen. Ekkor az argentinok a franciák ellen kétgólos
előnyben voltak. Pár perc múlva a sétálóutca karácsonyi forgatagába csöppentünk
bele. Ember, emberhátán. Magasságánál nagyobb átmérőjű karikával brillírozott
egy középkorú férfi. A produkció végén kalapozott. Hogy eközben került-e a
feleségem hátába a jelképes Rossini bácsi, nem ismert, de Kati hátizsákjának
külső cipzárja félrehúzva. Az enyves kezű nem örülhetett sokáig a zsákmánynak,
mert covid maszkból és papír zsebkendőből állt: egészségedre, tolvaj szarka! A
Dali kiállításra plakát hívta fel a figyelmet. Elegáns palotába tértünk be. Úgy
vélekedtünk az első emeleti kiállítórészben, hogy lakáskiállításon vagyunk. Jól
szituált idős férfi fogadott minket. Ő volt a meghatározó személyiség, rajta
kívül figyelőemberek is köröztek a tágas szobákban. Malagában Picasso, Bariban
Dali. Sorra átbeszéltük az alkotásokat. Megpróbáltunk kontaktusba kerülni
velük, nehezen ment. A végén levontuk a konzekvenciát. Gyakran találkoztunk
párosan járőröző rendőrrel. Közöttük sok volt a gyengébb nem tagja. Jól
megfizetik őket, meg is becsülhetik szakmájukat. Bevándorlóval elvétve
találkoztunk, leginkább fiatal feketével. Közöttük többen kéregettek, vagy
éppen az utcai szemetesedények legalsó fakkjából, használt holmikat nejlonzsákba
gyömöszöltek. Feltűnő volt, amikor a hetvenes olasz férfi, a húszas éveinek
elején járó, szemrevaló fekete barátnőjével, kézen fogva beléptek a sétálóutca
egyik üzletébe. Újszerűnek hatott, ahogy az anyukák a pár éves kislányokra
szövetkabátot adtak, vagy mint egyikükre, bundát. Még a negyvenes hölgyekre
volt jellemző az elegáns felöltő, a többiek kortól és nemtől függetlenül,
inkább sportosan öltözködtek. Egy vagy kétgyermekes családokkal találkoztunk.
Utcakép: a napistennek öltözött utcaszobor megmozdul, mire a közelében álló
kislány, aki az imént pénzt dobott a szobor előtt lévő kalapba, ijedtében teli
torokból felsikított. A gyorsan élővé váló szobor az ölében lévő dobozból
csokival megkínálta a rémült gyermeket. A szülők és a jelenetet látó korzózók jót
derültek az eseten. A közelben emeletes körhinta csábította magához az
aprónépet. Bízom benne, hogy a magáról életjelet adó szobortól megrémült
kislány, anyukája társaságában beültek, a most ingyenesen igénybe vehető
játékba. A közelben télapó várja az ő kis kedvenceit. Hosszú sor áll előtte.
Türelmesek a kölykök. Negyed- fél óra várakozást simán megér a buksi simogatás,
ajándékcsomaggal megédesítve. Itt már jóval karácsony előtt megkezdődött az
50-80 százalékos árleszállítás. Ez persze elsősorban a sétálóutca méregdrága
boltjaira igaz, melyekben a leárazott cikkek még így is jóval borsosabb árúak maradtak, mint a mellékutcában lévő üzlet ugyanazon
portékái, teljes áron.
Elég a zsúfoltságból. Keressük fel a városi strandot. A sétálóutcától fél óra
gyalog. Útközben érintettük a halászkikötőt is. Szokásos medrében folyt az
adás-vétel. Éles késével tengeri sünt nyitott fel az árus, a fölös részeket
kikanyarította, majd félredobta. Az eladásra előkészített portéka a kínálatot
gyarapította. Mivel nekem addig nem volt szerencsém tengeri sünhöz, egyik
tüskéjét ujjbeggyel óvatosan megérintettem. Maradjunk annyiban, inkább újra itt
találkozzam vele, mintsem a tengerben. A strand partja homokos, és minő
meglepő, mosdó is igénybe vehető. Bár nem kristálytiszta a víz, de fürdőzésre
bőven alkalmas. Vize lassan mélyül, így kedvelt hely a kisgyermekesek számára
is. A parttól távolabbra tekintve, a parti sávval párhuzamosan húzódó
hullámvédő betonfalak egymást követő sora látható, melyek között