201. MOHA — és a Mini (1973.)

A középiskola első hónapjai. Az osztályban mindössze egy vegyes pár ült közös padban: Moha és én. Szőke hajú kese lány volt, normál alakú. Nem neme miatt kedveltem meg, hanem nyitottsága miatt. Kezdő barátokká váltunk. Mohának Csete lett a barátnője. Bár kinézetre jelentősen különböztek egymástól, de szót értettek. Önként jelentkeztem az osztálykirándulás szállásának lefoglalása ügyintézésre. A Pilis-hegységben a Janda Vilmos kulcsosház vált a lerakatunkká. Minket fiúkat a padlástérbe irányított az osztályfőnök, a lányokra a földszinten kívánt felügyelni. Szalonnasütés közben többen fellógtunk a tetőtérbe. A két barátnő is követett minket, fiúkat. Rám találtak. Nemes egyszerűséggel nekem ugrottak, és maguk alá akartak gyűrni: ez normális viselkedés ilyen korban. Folyt a hancur, ahogy ilyenkor elvárható az érdekelt felektől. Szóval, ilyenképpen voltunk egymással.

Tanóra közben benyitott a minket is tanító igazgató-helyettes, és Mohát meg Csetét magához hívta, majd mindhárman távoztak. Nagy csend lett, kissé meglepődtem. Hamarosan újra mind a hárman megjelentek, a két lánynak úgy kellett minden holmiját összepakolnia, hogy nem szólhattak senkihez sem. A fehérarcú lány arca érzékelhetően sápadt volt. Próbáltam Mohánál az előállt helyzetről érdeklődni, eredménytelenül. Öt perc múlva a két lány az összes holmijával együtt távozott az osztályból. A szünetben láttuk, amint felöltözve cuccukkal együtt lefelé indulnak a lépcsőn, az utcára. Hamarosan fény derült a rejtélyes háttérre.

Az előző napon az egyik órán a két lány együtt ült a hátsó padok egyikében. A Hull a pelyhes fehér hó című gyermekvers némileg átköltött változatát a padra tollal felírta Moha: ezt a baromságot, a Mini együttes koncertjén hallhatta valakitől. A változatot a Dolgozók Esti Iskolájának tanulói is olvashatták, melyről értesítették a takarítónőt, aki ahelyett, hogy a firkát eltűntette volna a padról, jelentette az önkéntes rendőr igazgatónak. Ezért két és fél hónap után Mohát úgy csapták ki a suliból, hogy egy évig nem mehetett másikba tanulni. A lényegében ártatlan Csetét pedig száműzték egy másik kereskedelmi iskolába. Sem akkor, sem érett fejjel nem tudok egyetérteni a rájuk kiszabott büntetés súlyával — ők — mi — akkor még gyerekek voltunk, minden mélyebb ideológia nélkül. A két lány hiánya — szerintem — alapvetően befolyásolta az osztály közösséggé formálódásának esélyét.

Kíváncsi lettem arra a helyre, ahol Moha felszedte azt a bizonyos verset, melyben három szó lett kicserélve. Így kerültem a Bem-rakpartra, és váltam évekig a Mini koncertek látogatójává: középiskolai fiú osztálytársaimat is elhívtam, meg az általánosból is egyet. Ekkor még rendőrségi sziréna is fűszerezte a fiúk egyedi zenéjét. Hangosan követeltem a Gőzhajó számot.